Szűcs László: Nagy Ferenc első kormányának minisztertanácsi jegyzőkönyvei A. kötet 1946. február 5. - 1946. július 19. (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 38. Budapest, 2003)
A koalíciós kormányzást meghatározó erők 37
Bevezetés ciai kapcsolat felvétele ügyében tárgyalások indultak Belgiummal, Hollandiával, Jugoszláviával és Olaszországgal. E területen a kinevezéseknél — a Szövetséges Ellenőrző Bizottság előzetes engedélyének kikérésén kívül — minden bizonnyal meghatározó szerepük volt a szóbakerült személyek korábban megszerzett diplomáciai ismereteinek - és a pártállásuk szerinti kapcsolatoknak is. Nagy Ferenc első kormányának megközelítően ezek voltak a legfontosabb intézményei és az említettek voltak a végrehajtó hatalom vezető személyiségei. A koalíciós kormányzást meghatározó erők A törvényekkel, rendeletekkel létrehozott intézmények, ezek vezetői tehát az ügynevezett alkotmányos tényezők azonban jórészt csak végrehajtói, adminisztrálói voltak a közügyek intézésének. A döntések más fórumokon: a pártokon belüli különböző irányzatok, a pártok eltérő álláspontjainak előzetes egyeztetése alapján születtek. A kormány legnagyobb pártja a Kisgazdapárt tulajdonképpen már 1945 előtt is úgynevezett gyűjtőpárt volt. A magját alkotó parasztság, amely magában foglalta a földmunkásokat, a szegényparasztokat, a kis- és középparasztokat és a gazdagparasztokat egyaránt, önmagában is több, egymással nem mindenben megegyező érdekeltségű társadalmi bázist jelentett. Ugyanakkor demokratikus, antifasiszta, németellenes jellegénél fogva már a háború során magához vonzotta — a parasztságon túl — a baloldali, nemzeti elkötelezettségű értelmiség jelentős részét; a háború után pedig, a magántulajdon fontosságát hangsúlyozó megnyilatkozásai miatt, a Kisgazdapárt felé vitte az Böhm Vilmos (1880-1949) műszerész, szociáldemokrata politikus. Államtitkárként, népbiztosként az 1918-1919-es forradalom kiemelkedő személyisége. Ezt követően több mint 26 évet töltött emigrációban. 1946. május l-jétől 1948. június 2-áig stockholmi magyar követ, ellátta az oslói és a koppenhágai képviseletet is. Jelentős szerepe volt a Szociáldemokrata Párt vezetésében. Lásd még Böhm Vilmos: Másodszor emigrációban, íródott a politikus halála előtt, 1948^19-ben Stockholmban, Progresszió, 1990. Andaházi-Kasnya Béláról lásd e Bevezetés 43. jegyzetét. Rosthy-Forgách Ferenc (1892-?) 1919-től a Külügyminisztérium munkatársa volt. Szolgálatot teljesített a római és a prágai magyar követségen. 1944. január l-jén I.o. követségi tanácsossá nevezték ki. 1945-től 1947-ig prágai követ, a magyar jóvátételi bizottság vezetője volt. 1947. június 16-án lemondott és külföldön maradt. Nékám Sándor az Igazságügyi Minisztérium tisztviselőjeként kezdte a szolgálatát. 1924-ben miniszteri osztálytanácsosként került a Külügyminisztériumba. 1944-ben a nemzetközi közjogi és szerződési osztály helyettes vezetője volt. Dr. Förstner Pál (1900-?) jogot végzett s ügyvédi vizsgát tett. 1928-tól állt külügyi szolgálatban. 1933-ban az Egyiptomba akkreditált magyar követség vezetésére ideiglenes megbízást kapott. 1935-ben kairói magyar követ lett. 1936-ban központi szolgálatot teljesített. 1946-ban miniszteri tanácsosi kinevezést kapott. 1946 júliusában kinevezték varsói ügyvivővé. Bartók László (1896-1963) diplomata. Varsóban, Prágában, Belgrádban, Pozsonyban, Genfben teljesített szolgálatot. 1938-tól 1941-ig zágrábi konzul. 1946-ban bécsi követségi tanácsos, ugyanekkor a Magyar Nemzeti Függetlenségi Front svájci szervezeténél a végrehajtóbizottság tagja volt. 37
