Szűcs László: Nagy Ferenc első kormányának minisztertanácsi jegyzőkönyvei A. kötet 1946. február 5. - 1946. július 19. (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 38. Budapest, 2003)
A koalíciós kormányzást meghatározó erők 37
Bevezetés államosításoktól, a kommunizmustól tartó polgári társadalmi rétegek számos elemét. A Horthy-rendszer igazgatási garnitúrája is tőlük remélte a hatalom, az államapparátus berkei közötti megmaradását. Alapvetően ezek a társadalmi csoportok tették lehetővé, hogy a Budapesten 1945. október 7-én megtartott községi választásokon 50,54%-os többséget szerzett és az 1945. november 4-ei választásokon is a parlamenti mandátumok 57,03%-át kapta meg a Kisgazdapárt. Az említetteken túl jelentős bázist biztosított a Kisgazdapárt számára a magyar nép túlnyomó részének erős vallásossága. Az egyházaknak a munkáspártok ateizmusával szembeni elutasító magatartása, valamint a két világháború közötti időben a jobboldali kormánypolitika által is felfokozott kommunista- és szovjetellenesség meghatározta a vallásos tömegek politikai orientálódását. Erősítette a társadalomban a baloldali törekvésekkel szembeni idegenkedést a „felszabadító és megszálló" szovjet hadsereg egyes katonáinak kulturálatlan, a civil emberekkel szembeni indokolatlanul erőszakos, durva magatartása. Különösen jelentősek voltak a legnagyobb magyar vallás, a katolikus egyház új bíborosának, Mindszenty Józsefnek 51 a következetes fellépései. Kritikai megnyilatkozásai nem kimondottan a Kisgazdapárt politikáját szolgálták hiszen nem egyszer ez ellen is felszólalt, de a különböző társadalmi rétegeket közvetve mégis a párt felé irányították. Erős kritikával illette a hercegprímás és az egész katolikus egyház — a történelmileg egyébként általuk is szükségesnek ítélt — a fóldbirtokreform kárpótlás nélküli, átgondolatlannak tartott kivitelezését. A magyar prímások évszázadokon át gyakorolt közjogi tisztéből folyóan óvást emelt az alkotmányreform: a királyság megszüntetése, a köztársasági államforma bevezetése ellen. Tiltakozott az egyházi személyekkel szembeni eljárások miatt, de egyben az emberi jogok minden megsértése ellen is. így felemelte szavát a németek kitelepítése, kollektív büntetése, a csehszlovák-magyar lakosságcsere végrehajtása során felmerült erőszakos eljárások, a székelyek, magyarok Jugoszláviából történt kiűzése, a pártpolitikai szempontból végrehajtott B-listázások igazságtalanságai ellen éppen úgy, mint az előző korszak háborús és népellenes 51 Mindszenty (Péhm) József (1892-1975) 1915-ben katolikus pappá szentelték. 1924-től címzetes apát. 1937-től pápai prelátus. 1944. március 15-én püspökké szentelték, átvette a veszprémi egyházmegye vezetését. Fellépett a nyilasuralom ellen, ezért letartóztatták. 1945. október 2-án XII. Pius pápa esztergomi érsekké nevezte ki, 1946. február 18-án pedig bíborosi méltóságra emelte. A bíbornoki kalapot február 21-én vette át Rómában a Szent Péter bazilikában tartott ünnepségen. Szembefordult a politikai baloldal erőszakos fellépésével. 1948. december 26-án letartóztatták, életfogytiglani fegyházra ítélték. Büntetését 1955-ben háziőrizetre változtatták. 1956. október 30-án magyar katonák kiszabadították. 1956. november 3-án nagyjelentőségű rádióbeszédet tartott. A szovjet katonai beavatkozás idején a budapesti amerikai követségen kapott menedéket. A követséget csak 1971 szeptemberében hagyhatta el Bécsbe távozott. 1973-ban a pápa megüresedettnek nyilvánította az esztergomi érsekséget. 38
