Szűcs László: Dinnyés Lajos első kormányának minisztertanácsi jegyzőkönyvei 1947. június 2. - szeptember 19. (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 36. Budapest, 2000)

A minisztertanácsi jegyzőkönyvek - [20.] 200.1947. szeptember 4. de. 12 ó.

Svájcba irányuló magyar export egész exportunknak 17,26%-át tette ki (1946. aug. 1.-1947. aug. 1.); Svájcból való importunk pedig 9,31%-ot tett ki (1946. aug. 1.-1947. aug. 1.). Ha pedig Svájcba irányuló exportunkat és importunkat csak a fontosabb nemes valutájú országokkal (Svájc, Nagy-britannia, Svédország és USA) elért kereskedelmi forgalmukkal állítjuk viszonyba, Svájc részesedése az exportban 45,08%, az importban pedig 22,52%. Mint ismeretes, egyes exportcikkeinket (pl. a bort) a nemes valutájú országok közül egyedül Svájc hajlandó átvenni. A régi adósságokra történt kihasítás 2 rnillió svfrs végösszegét szembeállítva borexportunk 10 milliós svfrs-os tételével, Iritűnik, hogy az adósságtörlesztés a jelen esetben olyan áru exportfeleslegből volt fedezhető, amelyért csak a Svájccal fennálló szerződéses viszonyban kaphatunk nemes devizát. 4. A svájci kormány megszüntetné azt a kedvezményt, hogy a svájci exportból eredő devizafelesleget dollárdevizára váltsuk át. Erre kifejezetten utalás történt svájci részről a tavaszi tárgyalások során. Megjegyzendő, hogy a f. évben mintegy 7 millió dollárt, tehát nem [csak] svájci importszükségletünk jelentékeny részét fedeztük ebből a forrásból oly módon, hogy svájci exportunk ellenértékének mintegy 50%-át dollárosítottuk. 5. Lehetséges, hogy a svájci hitelezők végrehajtást vezetnének a magyar adósok Svájcban lévő javaira, illetőleg követeléseire, sőt az sincs kizárva, hogy a magyar javakat kormányintézkedéssel zárolnák. 6. Szerződésen kívüli állapotban megszűnnék a lehetősége annak, hogy a magyar bankok a külföldi piacokon svájci bankok bekapcsolása útján dolgozhassanak. A svájci nyitott kapu fenntartása a gazdasági feszültségek esetleges fokozódása esetén különösen nagy jelentőséggel bírna. 7. Svájc nem tanúsítana előzékeny álláspontot a különféle áruszállítások lebonyolítása során (prioritás stb.). Ezekkel a hátrányokkal szemben mérlegelni kell azt a precedens-veszélyt, amelyet az esetleges túlzott svájci igények elfogadása a többi külföldi hitelező államokkal való tárgyalásaink szempontjából jelentene. Megítélésem szerint a precedens-veszély enyhítése céljából a magyar kormánydelegációnak ragaszkodnia kell az alábbi alapelvekhez: a) A régi adósságok törlesztésére fordítandó összeg teljes egészében, vagy legalábbis túlnyomó részében tőkevisszavásárlásra fordítandó, a kamatfizetés lehető mellőzésével. b) Az exportból kitermelt deviza felhasználása és más devizára való átváltása biztosítandó. Ez a pont azért különösen fontos, mert ezt Svájc és az USA kivételével más hitelező állam ilyen formában nem vállalja. c) Az adósságtörlesztést attól kell függővé tenni, hogy a hitelező állam — a földrajzi adottságokhoz és a korábbi évek eredményeihez képest — viszonylag magas exportvolument biztosítana Magyarország részére.