Szűcs László: Dinnyés Lajos első kormányának minisztertanácsi jegyzőkönyvei 1947. június 2. - szeptember 19. (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 36. Budapest, 2000)
A minisztertanácsi jegyzőkönyvek - [20.] 200.1947. szeptember 4. de. 12 ó.
adósságszolgálat szabályszerű felvételét fogják követelni, éspedig nemcsak a svájci exportunkból kihasítandó hányad erejéig, hanem más forrásokból előteremtendő deviza rendelkezésre bocsátásával is. A svájci kormánydelegáció és a Stillhalte-hitelezők érdekképviselete a tavaszi tárgyalások során a megállapodások szövegében is kifejezésre juttatta azt az álláspontját, hogy a folyó évre létrejött megegyezés nem jelenthet precedenst a következő időszakra és hogy a svájci hitelezők változatlanul fenntartják jogaikat a szabályszerű adósságszolgálat ellátására vonatkozóan. Viszont a magyar delegáció vezetője ugyancsak fenntartással élt és leszögezte, hogy a létrejött megállapodás Magyarországgal szemben nem jelenthet precedenst és nem értelmezhető úgy, hogy a magyar kormány a jövőben is képes lesz hasonló áldozat vállalására. Végeredményben azzal kell számolni, hogy svájci részről még fokozottabb igényekkel fognak fellépni, minthogy a Svájcba irányuló magyar export kedvező alakulását a magyar gazdasági helyzet számottevő megszilárdulásának bizonyságaként értékelik. Feltehetőleg minimális követelésként ragaszkodni fognak a múlt évi kihasítás és tartalékolás konstrukciójához és olyan magyar ajánlatot, amely rájuk nézve ennél kedvezőtlenebb, még tárgyalási alapul sem fognak elfogadni. Ha tehát a magyar delegáció az adósságtörlesztés kérdésében merev elutasító álláspontra helyezkedik, fennáll az a veszély, hogy Svájc felmondja a kereskedelmi és fizetési egyezményt. A tárgyalások ilyen kimenetele magyar szempontból súlyos hátrányokkal járna: 1. A magyar kormány erejéhez képest mindenkor áldozatot hozott azért, hogy jóhiszemű és jószándékú adósi presztízsét el ne veszítse és a hitelviszonyok kontinuitásának fenntartásával a hitelügyi tárgyalások kedvező atmoszféráját a jövőre is biztosítsa; az eddig ezen a téren áldozatok árán elért pozíciónkat kockáztatná olyan merev állásfoglalás, amely a külföld szemében a magyar kormányt tenné felelőssé a szerződéses állapot megszakításáért. 2. A szerződésen kívüli állapot veszélyeztetné a hároméves terv végrehajtását, mivel elsőrendű fontosságú cikkeket (pl. gyáripari berendezések, gépek, anilin festékek) a svájci piacon kívül másutt részben egyáltalában nem tudunk beszerezni, részben pedig számolnunk kell a megrendelések késedelmes és bizonytalan teljesítésével, szemben a svájci szállítók pontosságával, akik ma szinte egyedül vannak abban a helyzetben, hogy a vállalt szállítási határidőt mindenkor megtartsák. 3. Fennáll a veszélye annak, hogy a Svájcba irányuló magyar export volumenje — szerződésen kívüli állapotban — annyira lecsökkenne, hogy az így kitermelhető devizafelesleg lényegesen alatta maradna annak, ami a folyó évben a lineárisan 4%-ot kitevő szerződésszerű kihasítás után is fennmaradt. Rá kell mutatni ezzel kapcsolatban arra is, hogy Svájc könnyebben vállalhatja a magyar partner kiesését, mert a Magyarországról származó import az egész svájci importnak 1%-át sem érte el (1946. évi adat), ezzel szemben a
