Szűcs László: Dinnyés Lajos első kormányának minisztertanácsi jegyzőkönyvei 1947. június 2. - szeptember 19. (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 36. Budapest, 2000)

A minisztertanácsi jegyzőkönyvek - [20.] 200.1947. szeptember 4. de. 12 ó.

lező államokkal szemben a békeszerződésből adódó előnytelen tárgyalási pozícióban a 1/2-3/4%-os folyó kamatmaximum — tenderszerű tőketörlesztéssel kombinálva — előnyös precedensként értékelhető. Arra is tekintettel kell lenni, hogy kedvezőtlen fényt vetne a magyar kormány hitelpolitikájára, ha a mostani tárgyalásokon a tavasszal szóbajött és akkor svájci részről el nem fogadott 1/2-3/4%-os kamattörlesztésnél is alacsonyabb végső ajánlat mellett kötné le magát. Amennyiben azonban a svájci igények ezt a mértéket is meghaladnák, a delegáció felhatalmazandó volna arra, hogy ebben a kérdésben a tárgyalások újabb elhalasztását indítványozza. A hosszúlejáratú adósságokkal kapcsolatban ki kell emelnem, hogy a záloglevéladósság kérdését — figyelemmel a jelzálogi fedezetek megsemmisülésére — külön anyagnak tekintem, amelyben folyó kamatteljesítés még annyiban sem jöhet szóba, mint az egyéb hosszú lejáratú adósságok szektorában. II. Ami az exportfeleslegből való kihasítás konstrukcióját illeti, az elmúlt időszakban, — annak folytán, hogy az első 25 millió svfrs-ból nem történt kihasítás, a következő 10 millió svfrs-ból pedig csak 5% erejéig — a tényleg kihasításra került összeg abszolút számban mintegy 2 millió svfrs-ot, a kb. 50 millió svájci frankos exportvolumenhez viszonyítva kereken lineáris 4%-ot tett ki. A most következő időszakban azonban, minthogy a kereskedelmi megállapodás, felmondás, vagy módosítás hiányában, elvileg folytatólagosan maradna érvényben, most már — a 35 millió svfrs-os határ átlépése folytán — minden további exportot 10%-os kihasítás terhelne. Nyilvánvaló, hogy a következő évben, amikor az idei rossz termés folytán exportlehetőségeink összezsugorodtak importszükségleteink viszont növekedtek, a magyar kormány ilyen súlyos áldozatot a régi adósságok törlesztésére nem vállalhat. A kormánydelegáció legfontosabb feladata tehát a svájciakat meggyőzni arról, hogy Magyarország a most következő évben nemcsak a lineáris 10%-os kihasítást, de még az elmúlt időszakra vállalt lineárisan 4%-ot kitevő lépcsőzetes kihasítást sem vállalhatja, mivel a gyenge terméseredmény folytán életfontosságú importszükségletei exportdevizájának maradéktalan felhasználásra kényszerítik. Ennek folytán Magyarország a most következő évre az adósságtörlesztést Svájc részéről Magyarországnak nyújtandó hitel iránti kérelemmel kénytelen összekapcsolni. Tisztelettel kérem a Gazdasági Főtanács hozzájárulását ahhoz, hogy a magyar pénzügyi delegáció a régi adósságok törlesztésére vonatkozó megállapodást parafálhasson abban az esetben, ha Svájc ilyen áldozat vállalására hitelnyújtásával lehetőséget nyújt. Ezzel kapcsolatban azonban kötelességszerűen rá kell mutatnom arra, hogy a mai gazdasági és pénzügyi helyzetben számolni kell azzal, hogy Svájc nem lesz hajlandó Magyarországnak kölcsönt nyújtani. Előrelátható, hogy svájci részről — a folyó év tavaszán elfoglalt álláspontjukkal megegyezően — az