Szűcs László: Dinnyés Lajos első kormányának minisztertanácsi jegyzőkönyvei 1947. június 2. - szeptember 19. (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 36. Budapest, 2000)

A minisztertanácsi jegyzőkönyvek - [20.] 200.1947. szeptember 4. de. 12 ó.

jegy) hitelezőkre eső hányadnak felhasználása a folyó év végéig terjedő hatály­lyal rendezést nyert. Megállapodás jött létre végül még a tekintetben is, hogy az adósságszolgá­lat rendezésre váró kérdéseiről a két kormányküldöttség a f. év szeptember havában újból tárgyalni fog. E kötelezettségvállalásnak megfelelően a Gazdasági Főtanács és a Minisz­tertanács f. évi augusztus 27-ei, illetőleg augusztus 28-ai ülésében 74 előterjesz­tésemre dr. Kemény György pü. államtitkár vezetése alatt magyar pénzügyi delegáció Svájcba való kiküldését határozta el. A mostani szeptemberi tárgyalások anyaga 3 kérdéskomplexumra tagolha­tó: I. Mindenekelőtt tárgyalni keU az elmúlt időszakban az exportfeleslegből kihasított összeg megfelelő hányadának az elmúlt időszakra való mikénti fel­használásáról azokkal a hitelezőkkel, akikkel tavasszal megállapodás nem jött létre. II. Dönteni kell abban a kérdésben, hogy a magyar kormány az érvény­ben lévő megállapodás szerinti exportfelesleg-kihasítás konstrukcióját a követ­kező időszakra is vállalja-e, vagy — végső esetben — inkább felmondja a kereskedelmi szerződést. III. Amennyiben a magyar kormány a régi adósságok törlesztésére bármüyen konstrukcióban kötelezettséget vállal, illetőleg ameny­nyiben az érvényben lévő kereskedelmi megállapodások szerint fennálló ex­portfelesleg-küiasítást a kereskedelmi megállapodás felmondásával meg nem szünteti, tárgyalni kell azokról a közelebbi feltételekről, amelyek mellett az egyes adósság-kategóriákban a törlesztés a következő időszakban történni fog. I. A folyó évben az exportfeleslegből kihasított tartaléknak egyes hitelezői kategóriákra, így különösen a hosszú lejáratú hitelezőkre eső hányada tekinteté­ben a tavaszi tárgyalások során nem sikerült megegyezésre jutni. A magyar dele­gációnak most arra kell törekedni, hogy a Stillhalte- és kincstári váltó­(kincstárjegy-) hitelezőkkel kötött megállapodás feltételeit a hosszúlejáratú hitele­zőkkel is elfogadtassa. Ennek kilátásai azonban csekélyek, mert a hosszúlejáratú hitelezők már tavasszal is ragaszkodtak ahhoz, hogy a kihasított tartalék rájuk eső hányadának egy része folyó kamatokra fordíttassák és a magyar delegáció részéről 1/2-3/4%-os kamatlábat sem tekintették elfogadhatónak. A számszerűségek te­kintetében megjegyzem, hogy az összesen 128 379 408 svírs összegű svájci követe­lésekből 56,56% esik a címletesített hosszú lejáratú tartozásokra. Természetesen a folyó kamatfizetés bármilyen mérsékelt kulcson való fel­vétele ismét bizonyos precedens-veszélyt rejt magában. Viszont azzal is szá­molni keU, hogy az Angliában, az Egyesült Államokban stb. zárolt és a békeszerződés értelmében a magyar adósságokkal szemben kompenzálható magyar javak felszabadítása ahhoz a feltételhez lesz kötve, hogy az Ulető álla­mokkal az adósságszolgálat kérdésében megállapodás jön létre. A győztes hite­74 Lásd a [18.] 198. sz. jegyzőkönyv 79. napirendi pontját, illetve a Gazdasági Főtanács ezt megelőző napon tartott ülését. (MOL XLX-A-10,19. d. 1947. augusztus 27.)

Next

/
Thumbnails
Contents