Szűcs László: Dinnyés Lajos első kormányának minisztertanácsi jegyzőkönyvei 1947. június 2. - szeptember 19. (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 36. Budapest, 2000)

A minisztertanácsi jegyzőkönyvek - [17.] 197.1947. augusztus 21.

is ezer éve, de általában több, mint 200 esztendeje laknak. Tiltakoztunk az ellen, hogy egyes csoportok, t. i. a Bundisták és SS-ek hazafiatlan viselkedése miatt büntessenek kollektív felelősség alapján ártatlanokat, sőt olyanokat is, akik a Hűség Mozgalomban való részvételükkel tanúsították e Hazához való ragaszkodásukat, vagy akik, ha német anyanyelvüket tagadni nem tudták, legalább magyar nemzetiségűnek vallották magukat. Kiemeltük a magyarországi németek érdemeit a haza felvirágoztatása körül, kiváló és értékes embereik nagy számát, kiket nemzetünknek adtak, a százezreket, kik teljes beolvadásukkal a magyar nép erejét növelték. Emlékeztettünk a 48-as szabadságharc aradi vértanúira, kik között öten voltak németek, Herczeg Ferenc „Hét sváb" című művére, mely mű ugyanazon idők átlag-németjének hazafias képét rajzolta mesteri vonásokkal az utókornak. Miért kell nekünk most ezt a népet egészen eltávolítanunk és magunktól végleg ehdegenítenünk? Miért kell nekünk fajtestvéreinket engesztelhetetlen ellenségeinkké tennünk? A németországi lelkészek üzenete szerint kitelepített németjeink gyermekei jórészben németül sem tudnak (müy jó magyarok lettek volna ezekből), magyarul értő papoknak keU tehát őket odakint gyóntatniok, hittanra tanítaniok. És ha élő németjeinket kitelepítjük, miért nem telepítjük ki Semmelweis szobrát és Steindl, Ybl, Hausmann, Stróbl stb. alkotásait, Herczeg Ferenc könyveit és miért nem töröljük a Tudományos Akadémia évkönyveiből a nagy német származású tudósaink neveit? És közöttünk is hányan vannak megmagyarosodott németek, e hazának hő fiai! A zsidókat a magyar állam siet kárpótolni az őket ért igazságtalanságokért és visszatelepülésüket, vagyonúkba, jogaikba való visszahelyezésüket lehetőleg hiánytalanul teljesíteni. Ezt mi csak helyeselni tudjuk. De mért kell akkor a keresztény németeket, a bűnteleneket is számkivetni, vagyonuktól megfosztani, testileg, lelküeg tönkre tenni és így a történelem előtt új igazságtalanságért felelősséget vállalni? Szorgalmas, józan népréteget vetünk ki magunkból! Vagyonuktól fosztjuk meg őket, miként a tények bizonyítják! Lelküeg törjük őket össze, mert nemkívánatos idegeneknek nyüvánítjuk és ridegen elűzzük azokat, akik hozzánk tartozóknak érezték, sőt érzik magukat még a számkivetésben is. És mit éreznek azon hazatérő sváb hadifoglyaink, akik a mieinkkel együtt szenvedtek a magyar hazáért? Szomorú, hogy 1848-nak 100 éves fordulója előtt üy lelki sötétség borult reánk! Hogy az emberi alapjogok március 15-i kihirdetésének centenáriumán az emberi alapjogok semmibevételét keU látnunk és szenvednünk. Azt mondják, hogy helyet kell csinálni a Felvidékről kitelepített magyaroknak! Mi azt hittük, hogy a Felvidékről kitelepített magyaroknak a tőlünk kitelepülő szlovákok csinálnak helyet. Avagy mégis igaz lenne, hogy innen csak egypár ezer önként jelentkező vagyontalan szlovák megy el, onnan pedig minden magyarnak, különösen a vagyonosának, kényszerítve kell eljönnie?! Szegény magyarok átjönnek túlról, abban a hitben, hogy visszatelepített szlovák házát és földjét kapják meg és