Szűcs László: Dinnyés Lajos első kormányának minisztertanácsi jegyzőkönyvei 1947. június 2. - szeptember 19. (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 36. Budapest, 2000)

A minisztertanácsi jegyzőkönyvek - [16.] 196.1947. augusztus 14.

Abban az esetben viszont, ha mégis aktív egyenleggel rendelkeznénk, a lengyelek régi áron szenet és kokszot fognak szállítani. Az úgynevezett „provizóriumra" vonatkozó tárgyalások nagy gondot okoztak a magyar bizottságnak, mert a lengyelek makacsul ragaszkodtak ahhoz, hogy -ért csak rögtöni segítésképpen hajlandók még júliusban kisebb mennyiségű kokszot szállítani, további szén- és koksz-szállításaikért azonban búzát vagy búzalisztet, nyers ásványolajat, hengerelt vasárut és ócskavasat kívánnak. Ezt a kívánságukat az új, 1947/48. évi megállapodás tekintetében is már eleve bejelentették. A végeredmény az, hogy szeptember végéig szállítanak 25 000 t kokszot (ebből 10 000 tonnát $-fizetésért azonnal), az eddigi tonnánkinti 13,4 (helyett 18 $-ért és kb. 15 000 t gázszenet, az eddigi 12,3 helyett 16,5 $-ért. Mivel pedig ellentételül csupán 500 t babot, 200 t borsót, 200 000 $ értékben gyógyszert, 120 000 $-ért gyümölcsöt, 116 500 $-ért gépeket és ezen felül kikészített báránybőröket, eperfamagot stb. tudunk csak szállítani, ragaszkodtak ahhoz, hogy mi is állapítsunk meg másod- és harmadrangú cikkekre kontingenst. Figyelembe véve, hogy kapunk még 50 t cinket és 450 t kvarcitpalát is, kénytelen voltam 300 000 db félig kész gyümölcsös ládára és 501 Magyarországon konzerválható tengeri halra is kontingenst megállapítani. A szállításokat megkönnyíti az, hogy július végéig ígérik 400 vagon, augusztusra és szeptemberre 250-250 vagon rendelkezésre bocsájtását s egyben ugyancsak szeptember végéig meghosszabbították a tavaly kötött vasúti megállapodásunkat. A fizetési forgalmat kénytelenek voltunk — hajthatatlan kívánságukra — már most új alapokra fektetni. Az idő rövidsége miatt nyomban nem térhetünk át a kliring-rendszerre, amit az 1947/48. évre kötendő megállapodásban bevezetni kívánnak, hanem abban állapodtunk meg, hogy a fizetések kölcsönösen akkreditívek útján, a két ország Nemzeti Bankjánál, vagy ha ez nem lehetséges, az általuk megbízandó magyar pénzintézetnél vezetendő kamatmentes számlákon keresztül fognak lebonyolódni. A magyar pénzintézetért a magyar kormány teljes garanciáját a Magyar Külkereskedelmi Igazgatóságnak kell vállalnia annak alapján, ahogy ezt a garanciát a múltban a Magyar Külkereskedelmi Hivatal vállalta. Hosszabb vitát okozott az a kérdés, hogy a f. évi szeptember 30-án esetleg jelentkező és $-ban vagy egyéb, közösen megállapítandó módon kiegyenlítendő egyenleg limitáltassék-e vagy sem. A Magyar Nemzeti Bank vezetőségének határozott kívánságára kitartottunk amellett, hogy ezt a kötelezettséget legfeljebb 200 000 $ erejéig vállaljuk, biztosítva magunknak ezzel azt, hogy devizagazdálkodásunkat nem érheti meglepetés. Természetesen ennek azirányú következményével tisztában voltunk, hogy ez egyúttal felső határa lesz a számlákon jelentkező diszponibilitáson felül engedélyezendő hitelkeretnek. így is történt, miután a lengyelek belenyugodtak a devizakötelezettség vállalásunk-