Szűcs László: Dinnyés Lajos első kormányának minisztertanácsi jegyzőkönyvei 1947. június 2. - szeptember 19. (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 36. Budapest, 2000)

A minisztertanácsi jegyzőkönyvek - [16.] 196.1947. augusztus 14.

fizetési megállapodás folyó évi június 30-án lejárt. Jóllehet a folyó évi áprilisi varsói vegyesbizottsági tárgyalásokon a lengyel kormány képviselőit június első felére Budapestre meghívtuk, hogy az 1947/48. évre új megállapodást köthessünk, egyéb irányú elfoglaltságuk miatt a lengyelek e meghívásnak nem tettek eleget, hanem javasolták, hogy három havi átmeneti megállapodás kötésére ismét a magyar kormány küldjön tárgyaló-bizottságot Varsóba. Ezt elháríthatatlanul szükségessé tette egyébként az, hogy a lengyelek a fizetési forgalomban bekövetkezett erős, a tavalyi lengyel megállapodásban engedélyezett 500 000 $-on túlmenő tartozásunk miatt, június elején koksz- és szénszállításaikat beszüntették. Az idejekorán e tárgyban tett javaslatainkat elutasították, illetőleg azoknak Varsóban való tárgyalását kívánták. * A tárgyalások három kérdés-csoportot öleltek fel: 1. likvidálni kellett az 1945. okt. 4-ei és az 1946. június 28-ai megállapodást, 2. rendezni kellett f. évi szept. hó végéig a két ország közötti árucsereforgalmat és 3. új alapra kellett fektetni a fizetési forgalmat. A két korábbi árucseremegállapodás keretében június 30-áig Magyarország 3 955 000 (értékű kokszot, szenet, ammóniákszódát, cinket és gáztisztítóanyagot importált, ezzel szemben különböző ásványolajféleségekből, gépekből, gyümölcsből, gyógyszerből, valamint egyéb iparcikkekből összesen 3 278 500 (értékű árut exportált. Magyarország terhére ezek szerint 676 500 (passzív egyenleg keletkezett. Ezt az erős passzivitást a lengyel kormány sérelmezte ugyan, de nem barátságtalan formában. Nyilván megnyugtatólag hatott, már június végén írásban is közölt az a javaslatunk, mely szerint hajlandók vagyunk az utószállítási jogunk alapján július végével mutatkozó szaldónknak $-ban történő kiegyenlítésére, bár mindvégig hangoztatták, hogy $-fizetés helyett inkább áruszállítást kívánnak. Ennek érdekében elfogadták, hogy az utószállítások végső határidejéül f. évi augusztus 15. állapíttassák meg és a végleges egyenleget f. évi augusztus 31-éig tisztázzuk. Az augusztus 15-ei tartozásunkat $-ban vagy közösen megállapítandó egyéb módon, legkésőbb f. évi szeptember 15-éig kell kiegyenlítenünk. Kikötötték azonban, hogy súlyos mulasztásaink miatt, amely őket annak következtében érte, hogy a kokszot és szenet az eredeti áron, — amely mélyen a világpiaci áron alul maradt (pl. koksznál 13,4 tonnánkint, szemben 18 $-ral) — szállították, kárpótlásul e két ár közötti különbözettel, vagyis 33%-al növelve kell megfizetnünk. Ezt a kívánságot nem sikerült elhárítani, mert korábbi ígéreteinket kénytelenek voltunk az ásványolajfélék, a derítő- és kovafold tekintetében visszavonni. Remélhető, hogy egyenlegünk augusztus közepéig nem fogja az 50-60 000 $-t meghaladni. Ennek kiegyenlítése után viszont az 1947/48. évi megállapodás egyenleg-teher nélkül lesz elindítható. Ezt az összeget a Gazdasági Főtanácstól a lengyel kokszimport rendezésére és biztosítására kapott 400 000 $ (terhére irányoztuk elő.