Szűcs László: Dinnyés Lajos első kormányának minisztertanácsi jegyzőkönyvei 1947. június 2. - szeptember 19. (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 36. Budapest, 2000)

Bevezetés

BEVEZETÉS A nyugati hatalmak és a Szovjetunió háborús szövetségének mintegy folyományaként 1944-1945-ben Európa több országában koalíciós kormány alakult. Ezek a nyugati és keleti orientáltságú pártokat egyaránt magukba foglaló koalíciók, a nagyhatalmak közötti növekvő ellentétek következtében 19471948 folyamán — különböző előjellel és dominanciával — sorra felbomlottak. Ez játszódott le — sajátos formában: a koalíció látszat szerinti fenntartását erőltetve - Magyarországon is. Az 1944 őszén, a moszkvai fegyverszüneti tárgyalások során megalapozott koalíciós kormányzás buktatói: a megelőlegezett és mindenáron érvényesítem kívánt kommunista majoritás következményei 1947 tavaszára már látványosan megmutatkoztak. Az ország — a kezdettől fogva jelentkező politikai, gazdasági zavarokon túl — súlyos erkölcsi válság felé sodródott. Része volt ebben természetesen a vesztes oldalán, megélt, de igazából nem vállalt háborúnak, de még inkább annak, hogy a régi rendszer — a nemzet jobbik fele által régóta kívánt — összeomlása, felszámolása, az új, demokratikusnak mondott berendezkedés, a Szovjetunió szigorú, minden kérdést döntő módon befolyásoló ellenőrzése mellett, nem egészen a megálmodott módon zajlott le, egyáltalán annak, hogy az újabb katonai megszállást — annak rettenetes velejáróival, következményeivel együtt — felszabadulásnak kellett mondani és dicsőítem. Sértette a lakosság igazságérzetét, hogy egy méltányosan megállapított jóvátétel megfizettetése helyett az ország gátlástalan kifosztása folyt, hogy a hadifoglyok és az elhurcolt polgári személyek évekig nem térhettek haza, sorsukról is alig lehetett tudni, hogy a zsidó lakosság ellen folytatott politika szörnyű következményeinek lelkiismereti terhe után belekényszerült a magyar társadalom a német lakosság — felfogásától, józan ítéletétől idegen — kitelepítésébe, hogy a szomszéd országokból — elsősorban Csehszlovákiából — a magyar lakosság tömegesen menekülésre, majd áttelepülésre kényszerült, s mindez ellen az ország vezetői nem tehettek semmit, hogy az ekkor már kialakult új békeszerződés megalkotói, az emberi jogok védelmének folyamatos hangoztatása mellett nemcsak nem vették figyelembe az ország és a magyar nép méltányos igényeit, de még a trianonihoz képest is csonkították az ország területét, nem gondoskodtak a szomszédos országok határai közé került magyar lakosság emberi, kisebbségi jogainak védelméről. Roncsolta az ország közállapotait továbbá az, hogy az 1945. évi választásokon abszolút többséget nyert kisgazdapárt nem érvényesíthette politikai akaratát, sőt tűrnie kellett, hogy a vele forma szerint koalícióban lévő munkáspártok — kitüntetetten a kommunista párt — a szovjet jelenlétre támaszkodva fokozatos visszavonulásra kényszerítették. Ezt szolgálta az a politikai hadjárat is, amelyet a köztársaság elleni összeesküvési ügyhöz kapcsoltan — a szovjet hatóságok közvetlen közreműködésével — indítottak a kisgazdapárt - és a magyar