Szűcs László: Dinnyés Lajos első kormányának minisztertanácsi jegyzőkönyvei 1947. június 2. - szeptember 19. (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 36. Budapest, 2000)

A minisztertanácsi jegyzőkönyvek - [15.] 195.1947. augusztus 8.

és magyar álláspont között a márkakövetelések összegszerűsége szempontjából eredetileg 200 millió RM-ban fennállott különbség tehát e tárgyalások után mindössze 20 millió RM-ra zsugorodott össze. A pengőben és egyéb valutában fennálló tartozások összegére vonatkozó szovjet adatok részben hiányosak voltak, részben pedig téveseknek bizonyultak. Ezekről az albizottság e héten újabb tárgyalásokat fog folytatni. Fel kell hívnom a t. Minisztertanács figyelmét arra, hogy — bár a márkatartozások összegszerűsége tekintetében a szovjet és [al magyar felfogás közötti különbség lényegesen csökkent — annak folytán, hogy ez a különbség éppen a szovjet érdekeltségű vállalatok tartozásaival kapcsolatban adódik, a kérdés eldöntésének a magyar gazdasági élet szempontjából fokozott jelentősége van. Ilyen előzmények után került sor a Magyarország által teljesítendő fizetések összegszerűsége szempontjából a legnagyobb fontossággal bíró kérdésnek: a márkatartozások árfolyamkérdésének tárgyalására. Magyar részről kifejtettük, hogy a Reichsmarknak 1945. január 20-án fennállott értéke minimálisan 11, maximálisan pedig 47 forintfillérre tehető. Ezeknek az értékelési árfolyamoknak a figyelembevételével és a fentiek szerint nagyjából megállapított márkaösszegnek alapulvétele mellett, az összes márkatartozások rendezésére a tárgyalások során előbb mintegy 13 milliós, utóbb 16 milliós ajánlatot tettem. A szovjet bizottság ezen ajánlatok egyikét sem fogadta el, hanem ragaszkodott az általuk eredetileg bejelentett és szerintük már lényeges engedményt magában foglaló 3,07 forintos márkaértékeléshez, amely az előbbi márkaösszegszerűség, valamint a pengőben és egyéb valutában hozzávetőlegesen megállapított többi összegszerűségek alapulvétele mellett szovjet számítás szerint mintegy 117 milliót tesz ki. Abból a célból, hogy az egymástól még mindig távol álló álláspontokat közelebb hozzam egymáshoz és attól feltételezetten, hogy a felajánlandó globális összeg megfizetésével Magyarország a potsdami szerződésből folyó és még végre nem hajtott összes kötelezettségeitől mentesül, felajánlottam, hogy a magyar kormánynak egy 275 millió forintos globális összeg fizetésére fogok javaslatot tenni. Rámutattam arra, hogy ezt a javaslatot csak annak a szovjet részről elhangzott nyilatkozatnak tudatában van módomban megtenni, amelyben formális ígéretet kaptam arra nézve, hogy a magyar kormány által globális kiegyenlítésként fizetendő összeg nagyobb részét a Szovjetunió Magyarországon fogja felhasználni és csupán kisebb része kerül a Szovjetunióba transzferálásra. A fizetési időre [és] más módozatokra nézve fenntartottam a magyar kormány jogát arra, hogy idevágó javaslatait ezen ajánlat elfogadása után tehesse meg. A szovjet bizottság ezen ajánlatunkat nem fogadta ugyan el, de Magyarország nehéz gazdasági helyzetének méltánylásával és a két ország közötti jó viszony további kimélyítése érdekében az összes eddig már megállapított, vagy a jövőben megállapítandó és a szovjet érdekeltségű és vegyes válla-