Szűcs László: Dinnyés Lajos első kormányának minisztertanácsi jegyzőkönyvei 1947. június 2. - szeptember 19. (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 36. Budapest, 2000)
Bevezetés - - A kormány teljesítménye, mérlege
szovjet féllel szemben bizonyos eredményeket értek el. Erre azonban természetesen csak azért kerülhetett sor, mert a Szovjetunió ekkor már politikailag biztosítottnak tekinthette magyarországi pozícióját, így egyes kérdésekben nagyvonalúnak mutatkozhatott. A pénzügyi tárgyalások lezárását jelentő 1947. december 9-én aláírt három jegyzőkönyv 207 egyike szerint a Szovjetunió kormánya „tekintetbe véve Magyarország gazdasági helyzetét — olvasható e jegyzőkönyvben —, valamint a Magyar Köztársaság kormányának az egyidejűleg tárgyalt egyéb kérdésekben tanúsított jóakaratát, és eleget téve a magyar kormány kívánságának, beleegyezett" abba, hogy Magyarország a magyar természetes és jogi személyek terhére német természetes és jogi személyekkel szemben fennállott s a Szovjetunióra átszállt tartozásokat ne teljes összegben, hanem átalányösszeg formájában, annak csak egy részét fizesse ki, s ezzel az összes tartozás kiegyenlítést nyerjen. A fizetendő átalányösszeget — az eredetileg követelt 230 millióval szemben — 45 millió amerikai dollárban állapították meg. Ez az összeg azonban nem foglalta magában azokat a fizetéseket, amelyet Magyarország a jegyzőkönyv aláírásáig e tekintetben már teljesített. Ugyanebben a jegyzőkönyvben kinyilvánította a szovjet fél, hogy beszünteti a magyar tartozások (azaz a neki járó volt német követelések) kutatására irányuló tevékenységét. Pillanatnyi könnyítést jelentett továbbá az is hogy a 45 millió dollárból 30 milliót három év alatt, egyenlő részletekben, forint összegben (1 dollár =11 forint 74 fillér alapon) kellett a magyar kormánynak megfizetnie. A Szovjetunió a jegyzőkönyvben kilátásba helyezte ugyan, hogy ezeket az évenkénti részleteket elsősorban magyarországi szovjet és szovjet-magyar vegyes társaságokba fogja beruházni, de jelezte azt is, hogy ezeknek az összegeknek egy részét szovjet részesedésű vállalatok és más magyarországi vállalatok részvényeinek a felvásárlására fogja felhasználni. A fennmaradó 15 millió dollár fejében Magyarország 1949. január l-jével kezdődő négy év alatt évi 3 750 000 dolláros részletekben áruszállításra vállalt kötelezettséget. A másik két zárójegyzőkönyv lényegében maradéktalanul rögzítette a Szovjetuniónak a magyarországi volt német, vagy részben német érdekeltségű vállalatok átadásával, az így szovjet, vagy szovjet-magyar vegyes tulajdonúvá vált teri tanácsos, dr. Nékám Sándor külügyminisztériumi tanácsos, dr. Littke László pénzügyminisztériumi osztálytanácsos, dr. Uzoni Ödön miniszteri titkár és Tasnádi György, a Pénzintézeti Központ főrevizorának kitűnő és áldozatos munkáját. (MOL XLX-L-l-k 244. d. A moszkvai pénzügyi tárgyalások anyaga.) Nyárádi Miklós egyébként My ringside seat in Moscow címen (Thomas Y. Crowell Company, New York, 1952.) érdekes beszámolót írt héthónapos moszkvai tartózkodásáról. Tárgyalásairól részletesebben egyébként csak egyetlen, The end of a mission c. fejezetében szólt. Kiemelte a szovjet tárgyalópartner merev, többnyire elutasító magatartását. Megemlítette azonban, hogy a tárgyalások lezárásakor Merkulov kezet rázott vele és nagy magyar hazafinak nevezte. 237-245. pp. 207 MOL XTX-L-l-k 244. d. A moszkvai pénzügyi tárgyalások anyaga.
