Szűcs László: Dinnyés Lajos első kormányának minisztertanácsi jegyzőkönyvei 1947. június 2. - szeptember 19. (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 36. Budapest, 2000)

Bevezetés - - A kormány teljesítménye, mérlege

szovjet féllel szemben bizonyos eredményeket értek el. Erre azonban természe­tesen csak azért kerülhetett sor, mert a Szovjetunió ekkor már politikailag biztosítottnak tekinthette magyarországi pozícióját, így egyes kérdésekben nagyvonalúnak mutatkozhatott. A pénzügyi tárgyalások lezárását jelentő 1947. december 9-én aláírt három jegyzőkönyv 207 egyike szerint a Szovjetunió kormánya „tekintetbe véve Ma­gyarország gazdasági helyzetét — olvasható e jegyzőkönyvben —, valamint a Magyar Köztársaság kormányának az egyidejűleg tárgyalt egyéb kérdésekben tanúsított jóakaratát, és eleget téve a magyar kormány kívánságának, belee­gyezett" abba, hogy Magyarország a magyar természetes és jogi személyek terhére német természetes és jogi személyekkel szemben fennállott s a Szovje­tunióra átszállt tartozásokat ne teljes összegben, hanem átalányösszeg formá­jában, annak csak egy részét fizesse ki, s ezzel az összes tartozás kiegyenlítést nyerjen. A fizetendő átalányösszeget — az eredetileg követelt 230 millióval szemben — 45 millió amerikai dollárban állapították meg. Ez az összeg azon­ban nem foglalta magában azokat a fizetéseket, amelyet Magyarország a jegy­zőkönyv aláírásáig e tekintetben már teljesített. Ugyanebben a jegyzőkönyvben kinyilvánította a szovjet fél, hogy beszünteti a magyar tartozások (azaz a neki járó volt német követelések) kutatására irányuló tevékenységét. Pillanatnyi könnyítést jelentett továbbá az is hogy a 45 millió dollárból 30 milliót három év alatt, egyenlő részletekben, forint összegben (1 dollár =11 forint 74 fillér alapon) kellett a magyar kormánynak megfizetnie. A Szovjetunió a jegyző­könyvben kilátásba helyezte ugyan, hogy ezeket az évenkénti részleteket első­sorban magyarországi szovjet és szovjet-magyar vegyes társaságokba fogja beruházni, de jelezte azt is, hogy ezeknek az összegeknek egy részét szovjet részesedésű vállalatok és más magyarországi vállalatok részvényeinek a felvá­sárlására fogja felhasználni. A fennmaradó 15 millió dollár fejében Magyaror­szág 1949. január l-jével kezdődő négy év alatt évi 3 750 000 dolláros részletekben áruszállításra vállalt kötelezettséget. A másik két zárójegyzőkönyv lényegében maradéktalanul rögzítette a Szov­jetuniónak a magyarországi volt német, vagy részben német érdekeltségű vál­lalatok átadásával, az így szovjet, vagy szovjet-magyar vegyes tulajdonúvá vált teri tanácsos, dr. Nékám Sándor külügyminisztériumi tanácsos, dr. Littke László pénzügyminisz­tériumi osztálytanácsos, dr. Uzoni Ödön miniszteri titkár és Tasnádi György, a Pénzintézeti Központ főrevizorának kitűnő és áldozatos munkáját. (MOL XLX-L-l-k 244. d. A moszkvai pénzü­gyi tárgyalások anyaga.) Nyárádi Miklós egyébként My ringside seat in Moscow címen (Thomas Y. Crowell Company, New York, 1952.) érdekes beszámolót írt héthónapos moszkvai tartózkodásá­ról. Tárgyalásairól részletesebben egyébként csak egyetlen, The end of a mission c. fejezetében szólt. Kiemelte a szovjet tárgyalópartner merev, többnyire elutasító magatartását. Megemlítette azonban, hogy a tárgyalások lezárásakor Merkulov kezet rázott vele és nagy magyar hazafinak nevezte. 237-245. pp. 207 MOL XTX-L-l-k 244. d. A moszkvai pénzügyi tárgyalások anyaga.

Next

/
Thumbnails
Contents