Szűcs László: Dinnyés Lajos első kormányának minisztertanácsi jegyzőkönyvei 1947. június 2. - szeptember 19. (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 36. Budapest, 2000)
A minisztertanácsi jegyzőkönyvek - [15.] 195.1947. augusztus 8.
lására az összegszerűség tekintetében is. Valószínű, hogy a Szovjetunió a mi állásfoglalásunk közlése után azonnal javaslatokat fog kérni tőlünk a fizetési módozatokra nézve is. Ezért a pénzügyminiszternek már most foglalkoznia kell azzal a problémával, hogy esetleg a jövő héten megfelelő utasítást adhasson a bizottságnak erre vonatkozóan. A harmadik problémakör a magyar delegáció utasítása, hogy ezeken a tárgyalásokon az Egyesült Izzó demontirozását és a jóvátételi árakat tegye szóvá. 24 Ezt a magyar delegáció már a tárgyalások elején megtette. A Szovjetunió arra az álláspontra helyezkedett, hogy ez nem tartozik az ő hatáskörükbe, ezért a magyar kormány terjessze ezeket a kérdéseket a megfelelő szovjet hatóságokhoz. Kérdi, mi a tennivaló ezen a téren, és addig is, amíg ezek a kérdések tárgyalásra nem kerülnek, aláírhatja-e a megállapodást a delegáció? Miután a magyar delegáció igen magas hatáskörrel rendelkezik és nem zárkózott el egyéb problémáktól, nem volna helyes, hogyha a szovjet delegáció azt a magyar fél által felvetett két problémát elutasítaná magától, ezért igyekezni kell odahatni, hogy ezt a két problémakört is a bizottság tárgyalja. Kéri a pénzügyminiszter, hogy erre a két kérdésre vonatkozóan a minisztertanács már most foglaljon állást. 24 Az Egyesült Izzólámpa és Villamossági Rt. 1896-ban alakult Újpesten, a Váci út 77. sz. alatti telephellyel. Az 1940-es évek elején a gyár ingatlanának és berendezésének értéke 45 871671 pengő volt. 1945. március 28-án megjelent a vállalatnál Goldin szovjet ezredes és bejelentette, hogy parancsa van a gyár teljes leszerelésére és elszállítására. Közölte, hogy az elszállított gépek és anyagok a jóvátételi számlán fognak elszámolást nyerni, ennek megfelelően dollár értékelési jegyzék készült mindenről. A magyar kormány ismételten felhívta a szovjet fél figyelmét arra, hogy a vállalat többségében amerikai tulajdont képez. A szovjet fél kivette ugyan a jóvátételi jegyzékből ezt a tételt, de a magyar kormány ismételt kérése ellenére sem volt hajlandó az elszállított berendezéseket visszaszolgáltatni. (MOL XLX-A-581/3-c 40 067. BE 1945.) Az Egyesült Izzóval kapcsolatos további fejleményekről lásd a [16.] 196. sz. jegyzőkönyv 3. napirendi pontját, valamint a 16/a. és 16/c. sz. mellékletét. Az 1945. évi V tc.-vel törvénybe iktatott fegyverszüneti egyezmény 12. pontja, illetve az ehhez fűzött függelék azt mondta ki, hogy a jóvátételi szállításokat az 1938-ban érvényben volt árak alapján kell teljesíteni, felemelve az ipari berendezések árát 15, a többi árukét pedig 10 százalékkal; másrészt azt is rögzítette, hogy a kártérítés kifizetésének elszámolási alapját az amerikai dollárnak az egyezmény aláírása napján érvényes aranyparitása képezi, vagyis hogy egy uncia arany 35 dollárnak felel meg. A jóvátételi egyezmény 1945. évi előkészítése során kiderült, hogy a szovjet fél csak az 1938. évi dollárban számított világpiaci árakat hajlandó alapul venni. Tekintettel arra, hogy a szovjet fél által igényelt jóvátétel nagyobbik hányada ipari termék volt, s mivel a magyar ipar sohasem tudott a világpiaci áraknak megfelelő árszinten termelni, kivitele mindig is dotációra szorult (de lényegében hasonló volt a helyzet a mezőgazdasági termékekkel is), továbbá mivel sok olyan termék szerepelt a szovjet fél által igényel árulistán, amelynek világpiaci ára sohasem volt, csak egyedi legyártásuk jöhetett számításba, a jóvátétel pengőre, illetve forintra átszámított Összegét mindez tetemesen megnövelte. Ezért magyar részről kezdettől fogva törekedtek a jóvátételi árak felülvizsgálatára. (Bővebben lásd Szűcs László: A szovjetmagyar jóvátételi egyezmény. Külpolitika. 1996. 2. szám 93-119. pp., valamint a DMK mt. jkv. A) k. 464^167. pp.)
