Szűcs László: Dinnyés Lajos első kormányának minisztertanácsi jegyzőkönyvei 1947. június 2. - szeptember 19. (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 36. Budapest, 2000)

Bevezetés - - A kormány politikai és közjogi helye

totta, miután pedig az 1947 április végén elfogadott költségvetés 1946. augusztus l-jétől 1947. július 31-éig terjedő időre szólt, 1947 júliusában további felhatalmazást kényszerült adni a kormánynak az 1947/48. évi költségvetés életbelépéséig, legfeljebb azonban 1947. október 31-éig.

161 Az előzőekhez hasonló jellegű intézkedéseket tartalmazott a párizsi békeszerződés becikkelyezéséről szóló 1947. évi XVIII. tc. 4. §-a is. Többek között kimondta, hogy „a békeszerződés végrehajtása keretében a minisztérium rendelettel megtehet a békeszerződés rendelkezései által megkívánt bármely, a törvényhozás hatáskörébe tartozó magánjogi, perjogi, büntetőjogi vagy pénzügyi vonatkozású rendelkezést és evégből a fennálló törvényektől eltérő rendelkezéseket is megállapíthat." Ez a törvény is kikötötte azonban, hogy e felhatalmazás alapján sem lehet közjogi természetű rendelkezéseket kiadni, és a kiadásra kerülő rendelkezések nem állhatnak ellentétben az államformáról szóló 1946. évi I. tc.-kel, végül, hogy a kibocsátott rendeleteket minden évnegyed első ülésén be kell mutatni a Nemzetgyűlésnek. A felhatalmazás hatálya 1948. december 31-éig szólt. A kormány — pontosabban a kormányban helyet foglaló kommunista párt és szövetségesei — tehát indokoltan vagy indokolatlanul minden alkalmat felhasznált arra, hogy a legszélesebb körű felhatalmazást csikarja ki a maga számára a Nemzetgyűléstől. Sőt, mint kisgazdapárti részről nem egyszer szóvá tették, a kormány még ezt a nagyon széleskörű felhatalmazást is túllépte és olyan kérdéseket szabályozott rendeleti úton, amelyek a Nemzetgyűlésnek voltak fenntartva.

162 A Nemzetgyűlés jogosítványainak csorbítását — és közvetve a kormány mozgásterének növelését — eredményezte az is, hogy az 1945. évi XI. tc.-be bevették és ezzel valósággal egy új közjogi intézmény szintjére emelték az Ideiglenes Nemzetgyűlés által — szükséghelyzetben — különleges jogokkal felruházott egyik bizottságát, a politikai bizottságot.

163 Korábban ennek feladata volt, hogy a törvényhozó testületet a két ülésszak között, hosszabb szünetek esetében helyettesítse a kormányt ellenőrző, illetve a politikai döntéseket előkészítő szerepében. Ez lett volna a szerepe a baloldal, elsősorban a kommunista párt reményei, szándéka szerint a továbbiakban is. 1945 novembere után azonban a Nemzetgyűlés — a többségi kisgazdapárt akarata szerint — rend161 Lásd az 1946. évi XXVTL, az 1947. évi II., az 1947. évi LX., az 1947. évi XX., illetve az 1947. évi XXV tc.-t. 162 Futó Dezső -— másokkal együtt — a szuverén népakarat megnyilvánulásának sérelmeként minősítette azt, hogy a legfőbb alkotmány-biztosíték: a törvényalkotási és büdzséjog egy részét a Nemzetgyűlés ismételten és széles körben kényszerült átengedni a végrehajtóhatalomnak, a kormánynak. (NN 1947. VIII. k. 484. hasáb. 1947. július 22.) 163 Az Ideiglenes Nemzetgyűlés, illetve a Nemzetgyűlés politikai bizottságáról lásd DMB mt. jkv. c. kötet bevezető tanulmányának 20. p.-t, valamint Föglein Gizella: Az államfői jogkör és gyakorlása. In A magyar parlament 1944-1949. Gulliver Lap- és Könyvkiadó. 1991. 44. p.