Szűcs László: Dinnyés Lajos első kormányának minisztertanácsi jegyzőkönyvei 1947. június 2. - szeptember 19. (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 36. Budapest, 2000)
A minisztertanácsi jegyzőkönyvek - [8.] 188.1947. július 4.
désből folyó lmlönáUásukra 12 és arra is, hogy nem akadályozhatjuk meg őket abban, hogy ezeket az osztalékokat elvigyék, miután kedvezményt nyújtottak Magyarországnak azzal, hogy itt hagyták a vagyontárgyakat és vállalatokat. O azzal érvelt, hogy ők a németek jogállásába helyezkedtek bele és ugyanúgy, ahogy a németek sem vihették volna ki ezt a vagyont, úgy nekik sem áll ez módjukban. Ezzel szemben ők változatlanul azt az álláspontot képviselik, hogy itt jóvátételnek minősülő helyzetről van szó. Ezt ő nem tudta magáévá tenni, viszont arra kérték, hogy másodszor is változatlan formában terjessze elő a kérdést a minisztertanácsnak. Tekintettel arra, hogy az 1947-es osztaléknak 50%-ban előlegként való transzferálásához hozzájárultunk, nem utasította el azt a javaslatot, hogy egy vegyesbizottság próbálja megállapítani azt az árulistát, amely ennek az 50%-nak a transzferálását előkészítené. Ez is 10-15 milliót jelentene. Felhívja a minisztertanács figyelmét arra, hogy a szovjet tervezet szerint az exportra kerülő áruk a szovjet-magyar kereskedelmi szerződésben 13 meghatározott áron kerülnének elszámolásra. Ez dupla megterhelést jelentene Magyarország számára, mert míg a benzin önköltségi ára pl. 51 dollár, ezzel szemben a szovjet-magyar kereskedelmi szerződésben 32 dollárral számítják. Tehát nem csak arról van szó, hogy áruvásárlásra használják fel az osztaléktranszfert, hanem még nagy árkiegyenlítésről is van szó és e szerint kettős fizetést jelentene. Legfeljebb abba mehet bele a maga részéről, hogyha ilyen árkiegyenlítésről szó lehet, akkor csakis a kereskedelmi szerződésen belül történhet. Itt viszont az árkiegyenlítés kérdése erősen előtérbe kerülne. Ehhez kéri a magyar kormány hozzájárulását, miután az ő javaslatukat nem fogadták el, itt tehát a két álláspont egymással szöges ellentétben áll. [Bárányos] Földművelésügyi miniszter: Talán a pénzügyminiszter tegyen javaslatot. [Nyárádi] Pénzügyminiszter: 0 változatlanul csak a kormánynak eddig tett javaslatát tudja fenntartani. O a maga részéről már az 50%-os osztaléktranszferhez való hozzájárulást is veszedelmesnek tartja, de ezt még ki lehet küszöbölni. Igen súlyos precedenst jelent az egész kérdés. Erre felhívta a szovjet tárgyaló fél figyelmét is, mire kijelentették, hogy a magyar kormány nem annyira a precedenstől fél, hanem nem akar fizetni. [Gerő] Közellátásügyi miniszter: Arról nem volt szó, hogy maga az osztalék, mint ilyen, kivihető legyen, de nem szerződéses megállapodás alapján, hanem technikai elintézéssel, hogy precedenst ne teremtsünk. [Nyárádi] Pénzügyminiszter: Ez volt Bán és Rácz miniszterek terve, amikor ezt a kérdést a kereskedelmi szerződés keretein belül óhajtották végrehajtani. Azonban a szovjet fél ragaszkodik ennek a kérdésnek a jegyzőkönyvbe való foglalásához, valószínűleg itt is azon indokolás alapján, hogy a jelenlegi 12 tulajdonképpen: különleges helyzetükre. 13 Lásd a [3.] 183. sz. jegyzőkönyv 8. napirendi pontját és 19. sz. jegyzetét.
