Szűcs László: Dinnyés Lajos első kormányának minisztertanácsi jegyzőkönyvei 1947. június 2. - szeptember 19. (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 36. Budapest, 2000)
Bevezetés - - A miniszterek
nem vett részt. Nem is az ekkor felmerült kérdésekben elfoglalt álláspontja, hanem a két munkáspárt egyesítésével szembeni tiltakozása miatt sorolták később pártja jobboldalához. A kormányban — és kommunista miniszterek sorában is — egészen különleges helyet foglalt el Rákosi Mátyás. 97 Ekkor már úgy láthatta, hogy sínen van pártja a hatalom megszerzése felé vezető úton - és mivel ő választotta ki Dinnyést, és ő csinált belőle miniszterelnököt, személy szerint saját magát a helyzet urának tekintette. A kormány ülésein ő helyettesítette a gyakran távollévő Dinnyést - és ha jelen volt is, a legtöbbször ő mondta ki a döntő szót a határozathozatal előtt. Úgy viselkedett, mintha nem miniszterelnökhelyettes, hanem miniszterelnök lett volna. Rákosi mellett Gerő Ernő 98 közlekedésügyi miniszter képviselte a legkövetkezetesebben, már-már agresszív módon pártja — mutatis mutandis — a szovjet érdekeket. Keményen keresztülhajtotta a tárcája körében felmerült igények végrehajtását. Különböző nemzetközi forgalmi stb. értekezlet, felszerelés beszerzése érdekében talán a közlekedésügy területéről került sor a legtöbb külföldi kiküldetésre - ugyanakkor lehetőség szerint elvágta a többi miniszter részéről felmerült hasonló igényeket. Kinevezések, állások betöltése tekintetében is — takarékossági szempontokra hivatkozva — ő bizonyult a kom97 Rákosi Mátyás (1892-1971) magántisztviselő. 1910-től részt vett a szociáldemokrata mozgalomban. Orosz hadifogságból hazatérése után 1918 novemberében csatlakozott a Kommunisták Magyarországi Pártjához. A Tanácsköztársaság idején népbiztos, a Vörös Őrség országos parancsnoka. Bécsbe, majd a Szovjetunióba emigrált. A Kommunista Internacionálé titkára. 1924-ben hazatért. A Kommunisták Magyarországi Pártjának titkárává választották. 1925-ben letartóztatták, elítélték. 1935-ben életfogytiglani börtönre ítélték. 1940-ben távozhatott a Szovjetunióba. 1945 januárjában tért ismét haza. 1945-től 1948-ig a Magyar Kommunista Párt, majd 1956 júniusáig a Magyar Dolgozók Pártjának főtitkára, illetve elsőtitkára. 1945. november 15-étől 1949. szeptember 5-éig államminiszter-miniszterelnökhelyettes. 1949. szeptember 5-étől 1952. augusztus 14-éig a minisztertanács elnökének helyettese, majd 1953. július 4-éig a minisztertanács elnöke. 1956 júliusában a Szovjetunióba távozott. 1962 augusztusában kizárták a Magyar Szocialista Munkáspártból. 98 Gerő (Singer) Ernő (1898-1980) egyetemi hallgatóként került kapcsolatba a munkásmozgalommal. 1918-tól a kommunista párt tagja. 1922-ben letartóztatták és börtönbüntetésre ítélték. 1924-ben a Szovjetunióba távozhatott. A Kommunista Internacionálé megbízásából több európai országban végzett pártmunkát, részt vett a spanyol polgárháborúban. 1941-től a szovjet hadifogságba került magyar katonák körében végzett propaganda irányítója. 1943-1944-ben a Kossuth Rádió szerkesztője. 1944 novemberében hazatért. Beválasztották az Ideiglenes Nemzetgyűlésbe, majd később is tagja lett a törvényhozó testületnek. Kezdettől fogva részt vett a Magyar Kommunista Párt, majd a Magyar Dolgozók Pártja legfelső vezetésében. 1945. május 11-étől november 15-éig kereskedelem- és szövetkezetügyi majd 1949. február 18-áig közlekedésügyi, közben 1948. december 10-étől 1949. június 11-éig pénzügyminiszter is. 1949. június 11-étől 1952. november 14-éig államminiszter, 1952. november 30-áig egyben a Népgazdasági Tanács elnöke, közben 1950. május 9-étől május 30-áig külkereskedelmi miniszter, 1952. november 14-étől 1956. július 30-áig a minisztertanács elnökhelyettese, illetve 1953. július 4-étől első elnökhelyettese. 1953. július 4-étől 1954. július 6-áig belügyminiszter. 1956 júliusában a Szovjetunióba távozott. 1962ben kizárták a Magyar Szocialista Munkáspártból. 1960-ba hazatérhetett.
