Szűcs László: Dinnyés Lajos első kormányának minisztertanácsi jegyzőkönyvei 1947. június 2. - szeptember 19. (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 36. Budapest, 2000)
Bevezetés - - A kormány programja
tására és az egyszeri vagyondézsmára összpontosította. Ezek a gazdasági és a társadalmi élet további alakulását alapvetően befolyásoló, meghatározó programpontok tulajdonképpen nem álltak távol Dinnyésnek már a harmincas évektől kezdve formálódó álláspontjától (bankok, kartellek túlkapásai, gazdaság irányítása stb.), a programnak az egyes igazgatási területek feladatait tárgyaló részeiben pedig sorozatosan előkerültek, visszacsengtek a régi, képviselőházi beszédeiben még kritika, vagy követelésként megfogalmazott nézetei (a falu felemeléséről, az agrárolló összezárásáról, az öntözőcsatornáról, az útépítésről, a közegészségügy, az automobilizmus, a repülés fejlesztéséről, a nevelésről, a sportról stb.). Programja tehát legalább olyan mértékben az övé volt, mint a szaktárcáké vagy akár a kommunista párté. Elsősorban szakmai jellegű program volt - s a szakterületek részfeladatainak összessége adta politikai irányát, ami kétségkívül antikapitalista, a kismagántulajdon tiszteletbentartását hangsúlyozó, a népi igényeket előtérbe helyező, félreérthetetlenül a szocializmus felé mutató irány volt. A program öt napon át tartó nemzetgyűlési vitájában összesen tizennyolcan vettek részt. Először a koalíciós pártok előre bejelentett szónokai kaptak szót. Ok valamennyien egyetértettek a miniszterelnöki expozéval. A leghatározottabban a kommunista párt részéről felszólaló Révai József támogatta, főleg a Nyugatra távozott politikusok elítélésében, a hároméves tervvel kapcsolatos aggályok eloszlatásában. Csupán a mezőgazdasági érdekképviseletekről szóló törvényjavaslat félretételét illetően volt észrevétel a kormány eljárásával szemben Filó Sámuel részéről (FKGP), amihez Kisházi Ödön (SZDP) és Erdei Ferenc (NPP) is kapcsolódott, de érdemi vita ebben a körben nem bontakozott ki. Filó Sámuel kivételével valamennyien sürgették — az erőviszonyokban bekövetkezett változások reményeik szerinti legalizálást eredményező — választások kiírását. 49 A Magyar Szabadság Párt és a pártonkívüli ellenzék részéről felszólaló tizenkét képviselő viszont kivétel nélkül bizalmatlanságát fejezte ki a kormánnyal szemben és elutasította a programot. Nyíltan vagy burkoltan a munkáspártok akaratának fejet hajtó egész koalíciós kormányzás elutasítása fogalmazódott meg felszólalásaikban. Az elmúlt időszak sérelmei épp úgy előkerültek, mint a jövőtől való félelmek. Zsedényi Béla (pk) egyenesen követelte, hogy hozzák létre az ún. összeesküvési ügy kapcsán korábban már kezdeményezett parlamenti bizottságot „a magyar történelemben,... de az egész világon és a parlamentarizmus egész történetében páratlan külsőségekben és kísérőjelenségekben megnyilvánuló" válság kivizsgálására, ezt a nemzet becsületébe vágó kötelességnek mondta. 50 Elismerték ugyan, hogy az új kormány kinevezése formailag rendben történt, de kifogásolták, hogy a kormányfő személyét 49 NN VII. k. 1947. június 10. 787-795.; június 11. 798-830. hasáb. 50 Uo. június 12. 856-860. hasáb.
