Szűcs László: Dinnyés Lajos első kormányának minisztertanácsi jegyzőkönyvei 1947. június 2. - szeptember 19. (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 36. Budapest, 2000)
Bevezetés - - A Dinnyés-kormány megalakulása
aláírta, és a köztársasági elnök elhatározását Dinnyés ugyanakkor ellenjegyezte. Elkészültek a kormány tagjainak kinevezéséről szóló elnöki kéziratok is. Este hét órakor a kormány már bemutatkozó látogatást tett a köztársasági elnöknél és egy további óra múltán letette az esküt. Megtörtént tehát a régi kormány felmentése és az új kinevezése. Szépséghibája az volt, hogy Nagy Ferenc május 30-án kilátásba helyezte ugyan — bizonyos feltételektől függően — a lemondását, de csak ezek — legalábbis részbeni — teljesítése után, június 2-án adta át lemondó nyilatkozatát a svájciosztrák határon Száll József külügyi tisztviselőnek. így történt, hogy az országnak — rövid időre ugyan — két kinevezett miniszterelnöke - és egy további, a kormányt ténylegesen a kezében tartó miniszterelnök helyettese volt. 42 Rontotta az új kormány hitelét, hogy június 2-án külföldre távozott Varga Béla, a Nemzetgyűlés elnöke (aki néhány nappal korábban elnökölt a kormányváltozással foglalkozó politikai bizottsági ülésen) s vele együtt további kisgazdapárti politikusok is. A követek és a követségi munkatársak sorra jelentették be lemondásukat, illetve külföldön maradási szándékukat. 43 Mindezek nyomán — mint egyébként is várható volt — felerősödött a nyugati sajtó támadása - és a szovjet orientációt elvető belső erők agitációja. Emiatt az új kormány az első időben állandó védekezésre, magyarázkodásra kényszerült. Mindezek ellenére a nyugati hatalmak nem tagadták meg a Dinnyés-kabinet elismerését. Az előzőhöz képest az új kormány pártok szerinti összetétele nem változott. A Független Kisgazdapártnak, a miniszterelnökkel és egy államminiszteri hellyel együtt hat, a Magyar Kommunista Pártnak és a Szociáldemokrata Pártmajd a fentiek figyelmen kívül hagyásával készült el az elnöki elhatározás végső tervezete. (MOL XIX-A-l-j 1947-ÜI-6767-6823) Kertész István, értesülve a miniszterré való kinevezésének tervéről, nehezen jutott elhatározásra, de végül is elhárította annak elfogadását, sőt a lemondó diplomaták példájának követését is megfontolás tárgyává tette. Végül, miután hazarendelésének többször nem tett eleget, augusztus 20-án leváltották mint követet, majd szeptember 26-án lemondott állásáról. (Kertész István: Magyar békeillúziók 1945-1947. Szerk. Gyarmati György. Európa História. 1995. 383-406. pp.) Kertész István (1904-1986) jogi doktorátussal rendelkezett. 1932-től állt a Külügyminisztérium szolgálatában. A Hágai Nemzetközi Döntőbíróságnál a magyar bizottság titkára. 1942-ben a bukaresti magyar követség első titkára. 1943-tól a Külügyminisztérium békeelőkészítő csoportjának munkatársa. 1945 márciusától a békeelőkészítő osztály vezetője. 1946-1947-ben a párizsi magyar békedelegáció főtitkára. 1947. március 17-étől római magyar követ. Lemondása után tudományos munkával foglalkozott, egyetemi tanár volt az Egyesült Államokban. 42 Lásd Nagy Ferenc lemondásáról készített feljegyzést. (MOL XTX-J-l-j Vegyes 1945-644/cg 405/pol/res 1947. 9. d. Újabban közli Csicsery-Rónay István, Cserenyey Géza: Koncepciós per a Független Kisgazdapart szétzúzására. 1947. Tanulmány és válogatott dokumentumok. Szerk.: Palasik Mária. Budapest, 1998. 356-362. pp.) 43 Június első napjaiban lemondott Szegedy-Maszák Aladár washingtoni, Rosty-Forgách Ferenc prágai, Auer Pál párizsi, Gordon Ferenc berni, Andaházi Kasnya Béla ankarai követ, továbbá Bartók László bécsi, Perlaky-Kassa Endre brüsszeli ideiglenes ügyvivő - és a követségi tisztviselők sora. (Lásd Gyarmati György összeállítását. In Kertész István i. m. 570-572. pp.)
