Szűcs László: Dinnyés Lajos első kormányának minisztertanácsi jegyzőkönyvei 1947. június 2. - szeptember 19. (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 36. Budapest, 2000)
Bevezetés - - A Dinnyés-kormány megalakulása
A puccsot emlegető nyugati nyilatkozatok, valamint a korábbi tapasztalatok alapján várható jegyzékek kivédése céljából a kommunista párt és a baloldal semmiképp sem akart változtatni a kormány addigi pártarányain - különösen fontosnak tartották, hogy a miniszterelnök — a 45-ös választási eredményeknek megfelelően — kisgazdapárti legyen, aki azonban segíti, vagy legalábbis nem gátolja céljaik elérését. Ezeknek a szempontoknak a figyelembevételével került előtérbe a kommunista párt részéről Dinnyés Lajos személye. Rákosi, pártja vezetőségének állásfoglalása után természetesen kikérte a szovjet vezetők véleményét is, akik — visszaemlékezése szerint — nem nagy lelkesedéssel, inkább bizalmatlanul fogadták az elgondolást. „Maguk ismerik, maguk választották - mondta Sztálin. Ha rosszul választották maguk isszák meg a levét." 34 „Dinnyéssel én jó viszonyban voltam — írta Rákosi visszaemlékezéseiben — s mikor elmondtam, hogy mire jelöljük, nyíltan megmondta, hogy ő nem szocialista, még kevésbé kommunista, de azt tapasztalta, hogy amit mi javasoltunk és tettünk, az helyes, s azt hiszi, hogy ez a jövőben is így lesz. Megállapodtunk, hogy általában ahhoz tartja magát, amit a kommunista párt javasol, mi viszont tekintetbe vesszük, hogy ő kisgazdapárti." Dinnyés — a visszaemlékezés szerint — szívesen ráállt, de megkérdezte: nem fog ebben kitörni a nyakam? Megmondtam neki, hogy efelől nyugodtan aludhat, különösen, ha rendesen tartja velünk az egységfrontot." 35 Ezek után már szinte csak formaságnak számított, hogy az illetékes magyar szervekkel is jóváhagyassák a jelölést, majd a kinevezést. A Független Kisgazdapárt Politikai Bizottsága azonban — amikor, mint legnagyobb párt illetékes testülete javaslatot tett — Dinnyés nevét Oltványi Imre, Dobi István, Mihályfi Ernő és Ortutay Gyula után, csak az ötödik helyen szerepeltette, rajtuk kívül szóba hozták hatodik helyen még Erőss Jánost is 36 34 Rákosi — a Magyar Kommunista Párt önállóságának kiemelése céljából — úgy állította be, mintha ezeket a beszélgetéseket csak a kinevezés után folytatták volna le. Rákosi i. m. 1. k. 392. p. 35 Rákosi i. m. 1. k. 393. p., 2. k. 737. p. 36 Rákosi beszámolója a két munkáspárt összekötő bizottságának 1947. május 30-ai ülésén a kérdésről Balogh Istvánnal és Tildyvel folytatott megbeszéléséről. (PIL 283. f. 10. cs. 188. ő. e.) Nagy Ferenc — aki nyilván csak másod-harmadkézből értesült az utóda jelölése körüli megbeszélésekről — könyvében, nem kis elfogultsággal a következőkben rögzítette a hozzá eljutott részleteket. „A kisgazdapárt vezetői, bár egészen kommunista befolyás alatt voltak már, még mindig próbáltak olyan embert helyemre állítani, akiben van valami önállóság. Ezért Oltványi Imrét, volt pénzügyminisztert és a Nemzeti Bank volt elnökét javasolták miniszterelnöknek. Rákosi erre kijelentette, nem hiszi, hogy a szovjet elfogadja Oltványit. Erre a pártvezetőség kijelölt három embert, Ortutay Gyulát, Balogh Istvánt és Jékely Lászlót, hogy keressék fel Szviridovot fogadtassák el vele Oltványi kinevezését. Ortutayt Rákosi hívta meg vacsorára, ezért nem mehetett Szvirodovhoz. Balogh István és Jékely keresték fel Szviridovot. - No, ki lesz az új miniszterelnök? - kérdezte kedélyeskedve Szviridov.
