Szűcs László: Dinnyés Lajos első kormányának minisztertanácsi jegyzőkönyvei 1947. június 2. - szeptember 19. (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 36. Budapest, 2000)
Bevezetés - - A Dinnyés-kormány megalakulása
Parasztpárt vezetőségének jobboldala sem. 31 A kommunista párt részéről viszont a kisgazdapárton belüli egyre fontosabb szövetségesüket látták benne. A Dinnyés-kormány megalakulása A kommunista párt politikája szinte az 1945. évi választásoktól kezdve a Nemzetgyűlés kisgazdapárti többségének lefaragására, erejének megtörésére irányult, mivel benne látta az ország szovjet típusú átalakítására irányuló törekvéseinek legfőbb ellenzőjét. Ebből a szempontból jó eszköznek bizonyult az előzőleg gondosan megtervezett és megszervezett, majd 1946 végén leleplezett ún. köztársaság-ellenes összeesküvés. 32 Az egyre szélesebb köröket érintő vádak következtében a kisgazdapárt elvesztette mandátumainakjelentős politikusainak egy részét, a párt maradéka egymással vitatkozó csoportokra szakadt. Elérkezettnek látszott az idő a párt centrumának megsemmisítésére, az összeesküvési üggyel ugyancsak kapcsolatba hozott Nagy Ferenc pártelnök és miniszterelnök eltávolítására. A kiélezett nemzetközi helyzetben magának Sztálinnak a kívánságát 33 teljesítette Rákosi, amikor a szovjet szervektől nyert valótlan vádakat felhasználva, a szabadságát külföldön töltő Nagy Ferencet a hazatérés és bíróság elé állás, vagy a külföldön maradás alternatívája, illetve a mindenképpeni lemondás kényszere elé állította. A miniszterelnököt távollétében helyettesítő Rákosi a Magyar Távirati Iroda által 1947. május 30-án leadott hamis hír alapján megindította a Nagy-kormány felmentésére és az új kormány kinevezésére irányuló eljárást. 31 A kedvezőtlen vélemények főleg kommunista és szovjet kapcsolatai miatt terjedtek el róla. Horváth Zoltán tudomása szerint Dinnyés súlyos adósságainak rendezése után „valósággal a KP zsebében" volt, amit a Szociáldemokrata Párt szempontjából cseppet sem tartott megnyugtatónak. Ehhez a véleményhez Szakasits is csatlakozott. (Böhm Vilmos válogatott politikai levelei 1914-1949. Szerk. Szabó Éva és Szűcs László. Napvilág Kiadó, 1997. 368-369. pp.) Kovács Imre is egyetértőleg idézte könyvében Varga Béla véleményét, miszerint „Dinnyés nem volt valami jó hírű ember" és elsősorban szovjet részről támogatták. (Kovács Imre: Magyarország megszállása, Katalizátor Iroda Kft. 1990. 316. p.) 32 Lásd Palasik Mária: A jogállam csapdái Magyarországon 1947 első felében. A Magyar Közösség pere, mint eszköz a kisgazdapárt hatalomból történő kiszorítására. Századok. 1995. 6. 1305-1330. pp. A Magyar Központi Híradó Rt. Magyar Közvélemény Kutató Intézet bizalmas jelentése az ügyben 1947. január 20. és 22. között végzett felmérése bizonyította, hogy a megkérdezettek többsége szerint még fel nem fedezése esetében sem tartotta lehetségesnek azt, hogy az összeesküvés meg tudta volna dönteni a demokráciát. Ennek megfelelően a többség nem a megtorlást, hanem az életszínvonal emelését, a munkanélküliség megszüntetését, a tömegek demokratikus nevelését, a koalíciós politika megerősítését jelölte meg a legkívánatosabb ellenintézkedésként. (MOL XDC-B-l-r 1947-177. tétel 212 093, 47. d.) 33 Ezekben a napokban Sztálin személyesen üzent Rákosinak, hogy használja fel Nagy Ferenc távollétét, s menjen át támadásba, mert ha ezt elszalasztja, utána nehéz helyzetbe kerülnek. (Rákosi Mátyás: Visszaemlékezések 1940-1956. Napvilág Kiadó. Szerk.: Feitl István, Gellériné Lázár Márta, Sipos Levente. 1997. 1. kötet 377. p.)
