A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1959-1960. évi jegyzőkönyvei (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 35. Budapest, 1999)

megtörténjék. Ha pedig ez nem történik meg, akkor a PB vagy a Minisztertanács szervének dönteni kellene oly módon, hogy ezeket az esetleges nézeteltéréseket egyoldalúan rendezzék. Nem lehet így dolgozni, mert ez nagyon megnehezíti a munkát. Természetesen törekedni kell arra, hogy minden érdekelt fél teljesen ki legyen elégítve, és teljesen megegyezzenek. A vegyiparra vonatkozólag igen fontosnak tartom a határozati javaslatnak azt a részét, mely a különböző — minisztériumokhoz tartozó — vegyiüzemeknek valamilyen egységes műszaki, tudományos összehangolásáról kíván gondoskodni. Szeretném azonban felhívni a figyelmet arra, hogy — talán ez a kifejezés is szerepelhetne a határozatban —, hogy a szilikátipar az is vegyipar. Az építőanyagoknak az előállítása tisztán kémiai technológiai folyamat, és ezt szintén vegyészeti iparnak kell tekinteni. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy nincs helye az Építésügyi Minisztérium keretében, nem tudom, hogy milyen egységesítési megoldás jöhetne itt számításba, de mindenesetre ebbe a periódusba be kell vonni az építőanyagiparnak az összehangolását a többi vegyészeti iparágakkal. A határozati javaslat nem tért ki, de az előzetes anyag, az alapul szolgáló jelentés rámutat arra, hogy a vegyészmérnökök tekintetében komoly nehézségek vannak és lesznek is még elég huzamos ideig a program végrehajtásában. Szeretném hangsúlyozni, hogy nemcsak mennyiségi hiányok vannak, hanem minőségi hiányok is, nem tekinthetjük kielégítőnek a jelenlegi vegyipari mérnökképzést, a kémiai ipar előtt álló feladatok követelményeihez képest. Nem képezünk ki a szó szoros értelmében vett mérnököket, technológusokat. Konkrétan jellemzi ezt a helyzetet az, hogy a vegyészmérnökök második szigorlati előírásából hiányzik a kémiai és a technológia műveleti tan. Véleményem szerint a legfontosabb, amit egy vegyészmérnöknek tudnia kell a gyakorlatban. Ügy gondolom, hogy a Művelődésügyi Minisztériumnak ezt az érdekeltekkel együtt felül kellene vizsgálni. Ugyancsak nagyon fontosnak tartanám, hogyha bizonyos ideiglenes megoldásokra rámutatnánk ebben a határozatban. A technikusokból vagy a jó művezetőkből meg kellene szervezni, segédmérnökök, mérnök-technikusok, vagy valami ilyeneknek, egy ilyen szintű specializált szakembereit, akik mérnöki szinten tudnák az egyes iparágak technológiai feladatait a korszerű követelményeknek megfeledően irányítani. Ezek a kérdések a főiskolai rendszerünk tökéletesítésének kérdéséhez tartoznak, amivel a KB már foglalkozott, ami országos vita tárgyává is lesz. Én azonban elvi jelentőséget tulajdonítok annak, hogy ha valamilyen iparág távlati fejlesztésére hozunk határozatot, és ebbe a tervbe feltétlenül az iparág fejlesztéséhez tartozó káderkövetelmény minimuma is foglaltassék. Eddig igen nagy hiányosság volt az, hogy gazdasági terveinkkel a műszaki és a gazdasági feltételek mellett hiányzott a megfelelő káderfejlesztési terv. Nézetem szerint ez nem lehet csupán a Művelődésügyi Minisztérium feladata, ezt a legszorosabban be kell építeni a megfelelő ipari minisztériumok feladatkörébe is. Ezért helyesnek tartanám, ha a határozati javaslat a leglényegesebb követelményekre erre vonatkozóan kitérne. Az építészetre kitérve, csak egy-két dolgot szeretnék még megjegyezni, illetve egy-két dologra hívnám fel a figyelmet. A típus tervezések, tervek általánosításának a fontossága mellett ennek egyik fontos feltétele, hogy az építőanyagok és az építőelemek méret-koordinációjára, vagyis a különböző típusok között megfelelő összeszerelhetőségére, az eddiginél lényegesebben nagyobb figyelmet fordítsunk. 659