A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1959-1960. évi jegyzőkönyvei (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 35. Budapest, 1999)

Azt hiszem, ezt az Építésügyi Minisztériumnak a típustervekre való áttérésnél nagyon komolyan figyelembe kell vennie. Egy másik, ami szintén erre vonatkozik: nagyon fontos lenne az épületek külső kiképzésének a technikai esztétikai javítása érdekében külső burkolóanyagoknak a választékát növelni. Ezzel elkerülhetnénk azt az egyhangúságot és azt a körülményt, hogy egészen új házsoraink egy-két év múlva olyan színben tűnnek fel, mintha legalábbis egy-két évtizede állnának fenn. ORBÁN LÁSZLÓ elvtárs: Tisztelt Központi Bizottság! Az előterjesztett javaslatokkal egyetértek, Fock elvtársnak a bevezető referátumával is. A vegyiparral kapcsolatos határozati javaslathoz szeretnék hozzászólni abban a vonatkozásban, amit Pap elvtárs és Hevesi elvtárs is felszólalásában már érintett. Igen helyesnek és örvendetesnek tartom azt, hogy a javaslat, a jelentés harmadik része foglalkozik a vegyipar fejlesztésével. Összefüggésben a káderproblémákkal és a kutatásnak a problémáival. Ez jelzi azt, hogy utat tör lassacskán az a felismerés, az a szemléleti mód és elv, amelyet reklamált itt Hevesi elvtárs, mely elengedhetetlenül hozzátartozik az iparfejlesztéshez, a káderek fejlesztésének, a tudományos kutatások fejlesztésének megtervezése. Ha mégis felszólalok, ez azért van, mert az az érzésem, hogy ez a szemlélet, ez az elv, ami a jelentésben már helyet kapott, nem érvényesül következetesen. Ha az ember a jelentést alaposan és figyelmesen átolvassa, akkor azt látja — nagyon helyesen —, a vegyiparnak az egyes problémakörében fel vannak vetve a problémák számszerűen is, elemezve is és utána elképzelések, javaslatok számszerűleg. A jelentésnek ebben a harmadik részében, ami a káderfejlesztést és a tudományos kutatást érinti, itt azonban csak problémafelvetés van. Se elképzelés, se javaslat a problémának a megoldására nincs. És a PB által előterjesztett határozati javaslat sem érinti ezt a kérdést. Szeretnék az elvtársakkal itt egy konkrétebb számadatot ismertetni a felvetett problémával kapcsolatban. A jelentés felveti, hogy a mérnökellátás a második ötéves tervben nem látszik biztosítottnak. Ez világos és természetes azért, mert az egyetemi oktatás jellegéből kifolyólag mindig egy ötéves tervvel előbbre kell a tervezést megcsinálni. Az elmúlt öt év során kellett volna a jelenlegi követelményeknek és szükségleteknek megfelelő káderfejlesztést tervbe venni. Most azonban az a probléma, hogy a távolabbi időszaknak a mérnökszükséglete sem lesz kielégítve akkor, ha most nem teszünk igen elhatározott lépéseket a létszámoknak az emelése érdekében. Mi jelenleg a helyzet, elvtársak? Körülbelül háromszorosa, négyszerese az igény a végzett hallgatókhoz képest. Veszprémben egy végzős hallgatóra három igény van. [sic!] A budapesti vegyészkaron az idén végez 65 fiatal mérnök, 202 állást hirdettek meg. Veszprémben 46 végző hallgatóra 130 állást hirdettek meg. Ez azt jelenti, hogy átlagban három-négyszeres az igény, mint amennyit az egyetemek jelenleg ki tudnak elégíteni. Ugyanakkor az új tanévben mi a tervezett létszámemelés? A budapesti vegyészkaron a tavalyi 80 nappali hallgató helyett 90, a veszprémi egyetemen a tavalyi 80 hallgató helyett az idén 120, és a három természettudományi karon együttvéve 90 hallgató helyett az idén 120, ez a tavalyi 250 műszaki egyetemi vegyészkar és természettudományi karon felveendő vegyészek helyébe 330-at, tehát 80-nal emelnék meg a számot. Ennél jóval jelentősebb megemelése a létszámnak lehetséges az esti hallgatók vonalán, a tavalyi 50 hallgató helyébe az idén terv szerint 175 hallgatót fogunk felvenni. Ez az idei helyzet, és a 660