A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1959-1960. évi jegyzőkönyvei (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 35. Budapest, 1999)

270 millió forintba kerül — de nem is ez a lényeg, hanem az, hogy ha hat vagy nyolc százalékkal járulnak hozzá a fenntartásához —•, akkor azt kell mondanom, hogy ez a kommunizmus. És ha akkor azt kérdezik, hogy hol van Magyarország, akkor azt válaszolom, hogy most építi a szocializmust. És a kettő nem vág össze. És ezt a dolgot rendbe kell hozni, akármilyen az ötéves fizetési mérlege az országnak. Meg kell mindent nézni lelkiismeretesen, és hogy betartsuk azt a szabályunkat, hogy a dolgozók életszínvonalának a szocializmus építésével együtt rendszeresen növekedni kell. Hát ez a mi politikánk, nem az ellenkezőjét akarjuk mi csinálni. A Politikai Bizottságnak ugye rendkívül könnyű, az csak megmondja, mit kell csinálni, aztán az egy hét múlva már végre is van hajtva. Azt hiszi Kiss elvtárs, hogy mi nem annyi éve járkálunk a különböző fórumokhoz, hogy ezt kéne javítani, meg azt, mint a Budapesti Pártbizottság? Körülbelül ugyanannyi éve járunk. Ott sem megy olyan egyszerűen. Persze a középfokú pártszervezeteknek van olyan nehézsége, amely a Politikai Bizottságnak nincs, meg az Államgazdasági Bizottságnak

74 sincs. Ez a következő: ki tudjuk mi sütni, hogy mit kell csinálni, a helyeset, és meg is fogjuk csinálni. És annak megfelelő kormánydöntések lesznek, ott is van valami olyan, hogy kormányhatározat lesz, ami biztosítja, hogy az olyan értelemben legyen végrehajtva, amilyen értelemben annak végrehajtva kell hogy legyen. És a GB-nak is van egy munkaterve és a többinek is, és a minisztériumoknak is lesznek feladataik. De ez, mondjuk így, egyszerűbb. Azt mondjuk, hogy segítsenek jobban a pártbizottságok a gazdasági munkában. És akkor nekilódulnak, és őnekik már borzasztó nehéz segíteni. Nagyon nehéz nekik hatásosan segíteni. Miért? Hát ez a területük. Először is azért, mert a PB-nek van hatásköre. Bizonyos dolgokban nem dönthet, mert azok a KB-hoz tartoznak. De általában minden folyó ügyben, hogy úgy mondjam, országos hatásköre van, és ennek kötelesek engedelmeskedni a különböző helyen dolgozó kommunisták. A kerületi pártbizottságnak nincs ilyen hatásköre. Az valami fölött gazdálkodhat, a kerületi vízvezeték-szerelő ktsz., meg ezek, azt hiszem, hozzátartoznak, ha nem a budapesti tanácshoz, még azt sem tudom. Úgy oda tartozik, mert az is csak addig híve a demokráciának, amíg a kormánytól, meg a minisztériumoktól kell hatáskört kapni, de mikor arról van szó, hogy a kerületi tanácsnak is kell hatáskört adni, híve lesz a Fővárosi Tanács is a centralizációnak. Ez régi szabály egyébként. Mi az ő hatásköre? Mondják meg. Mi fölött van áttekintése például egy kerületi bizottságnak? Ki fölött rendelkezik? Hát kommunistáknak tud szólni. Egyszer is, tízszer is, százszor is, ezerszer is. Olyan áttekintése az odatartozó termelőmunka fölött nincsen, mint egy állami szervnek. Az igazgató fölött hatalma nincs, a trösztvezetőnek szólhat egyszer, tízszer, százszor. Nemrégen voltam kerületi bizottságnál, meg tudok én nevezni valakit, aki ma is trösztvezető, akinek 27-szer szóltunk egy ügyben. És 27-szerre intézte el. Hát ennyiből áll egy kerületi titkár hatásköre. Hogyan tud ő segíteni mégis majd jobban, mint most? Most általános profetizálással tud egy kicsit hatni az emberek lelkére, valamit az is segít, de mondjuk hatásosabban akkor, ha egy kicsit több hatásköre lesz a helyi állami végrehajtó szerveknek, mert ott már ő diszponálni is tud. Legalábbis abban az értelemben, ahogy mi tudunk a GB felett szimponálni. Bizonyos korlátok között. Ok azt mondják, hogy jó, de hogy mi lesz belőle, az atyaisten tudja. Még külön meg kell vagy nyolcszor nézni. De hát ha diszponálni tud, az a kerületi, vagy az a megyei bizottság, hát én mit kezdjek azzal a megyebizottsággal a gépállomás termelékenysége ügyében, ha nincs diszpozíciója? Mégis, 982