A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1959-1960. évi jegyzőkönyvei (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 35. Budapest, 1999)

—, hogy kivittük a kérdéseket, és ugyanakkor a megoldási metódusokat nem tudtuk meghirdetni. Azt hiszem, ebben valami igaza neki van. És felvetődik az a kérdés, hogy nem volt-e hasznos mégis így is kivinni? Én azt hiszem, hogy így is hasznos. Habár nem mindig és nem mindenki értelmezte ezt helyesen. Még mindig jobb egy kicsit a kolompot megrázni, hogy ne aludjatok emberek, mert itt van ilyen probléma is, hogy a normának is lépést kell tartani az élettel, meg meg kell nézni, mintha semmit sem csinálnánk, amikor látjuk, hogy ez jönni fog. Jobb lett volna egy nagyon mély elemzés alapján és az összes orvosságokat már megnevezve fellépni, de ha azt nem lehet olyan hirtelen megcsinálni, még mindig jobb szólni egy kicsit, figyelmeztetni, hogy ne aludjatok, mert vannak ilyen problémák. Ebből a szempontból azt hiszem, hogy a Politikai Bizottság szeptemberi határozata, meg annak a kivitele alapvetően helyes és szükséges. Nekem ez a véleményem. Meg vagyok róla győződve, még akkor is, ha ott nem tudták mindjárt az orvosságot is hozzátenni. De még nincs itt a világ vége, tudniillik itt olyan problémáról van szó, amit úgysem old meg az ördög sem, ha mi meg nem oldjuk. Amit még eddig nem oldottunk meg, azt meg fogjuk ezután oldani. Már nekünk van erre határozatunk, meg tervünk is, hogy a Politikai Bizottság mit fog itt csinálni. És mi újra még egyszer végig fogjuk venni az összes fontos kérdéseket, ami most itt a gazdasági életbe vág, valami olyasmiféle sorrendben, hogy először is mi a helyzet. Még egyszer pontosan meg kell állapítani a helyzetet ezekben a bizonyos lényeges kérdésekben, amelyek napirenden vannak, mert még azt sem végeztük el teljesen. Még mindig olyan helyzetben vagyunk, hogyha a Statisztikai Hivataltól kapunk számot — a mezőgazdaságét —, az PM-től és a SZÖVOSZ-tól ugyanarra, az három szám. Az holt biztos, hogy az három szám. Az adott esetben a Statisztikai Hivatalnak hiszünk jobban, meg kell mondani, a tapasztalat alapján. De hát még mindig három szám. Lassan nekünk ezt is összegezni kell, hogy mi az igazság, mert az alapvető kérdésekben is két-háromféle összesítésekkel és következtetésekkel találkozunk. De még ezt is újra át kell venni. Aztán meg kell néznünk, hogy a mi gazdaságpolitikai célkitűzésünkhöz hogyan viszonyul az a bizonyos dolog, a tényleges állapotoknak megfelel, vagy attól eltér. így áll a dolog. Aztán jön a megfelelő következtetések levonása és a tennivaló. Ez már ilyen finomítási munka, mert az alapvető rendezések már megkezdődtek. De finomabban, pontosabban, alapvetőbben el kell végezni és annak a végén, a kérdések sorának talán a legvégén, nem a legutolsó fontosságú kérdés lesz a gazdasági vezetési munka megjavítása. Erről is szeretnék én magunknak valamit mondani, erről a gazdasági vezetési munkáról. Mondjuk itt van a Központi Bizottság és annak egynéhány szerve. Ezek politikai szervek tulajdonképpen, az alapvető tevékenységüket illetően, ugyanakkor pártirányítást adnak a kormányban dolgozó kommunistáknak a gazdasági munkára is. Ha én összevetem a mi Központi Bizottságunk tevékenységét, vagy le lehet szűkíteni a Politikai Bizottságra, mert az mindig működik, minden nap, mondjuk az SZKP hasonló szervének a gazdasági munkájával — ég és föld, nem a nagyságrendi különbség miatt, hanem a munka színvonalát illetően — az ég és föld. Egyszer hiba volt valami motorral, utána Kozlov elvtárs közölte velem, hogy a motorkérdés meg van oldva, mert az ő elnökségük megtárgyalta, az SZKP Központi Bizottságának az Elnöksége. Egy hajtómű szálfelületén milyen lemezt kell tenni ezután ahelyett, ami ott van, és nem tudom, miféle tengely-anyagot kell tenni ahelyett, ami ott van, és azt mondja, a dolog rendben van. Egy repülő jármű979