A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1959-1960. évi jegyzőkönyvei (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 35. Budapest, 1999)

Ezt maguk jobban tudják annál, hogy itt kelljen mesélni, hogy mi volt. A cél az volt, hogy a szervezett szocialista népgazdaságot helyreállítsuk. Meg tudta a párt csinálni, külföldi segítséggel, testvéri segítséggel, mert anélkül ez a dolog nem ment volna. De miután ezt a segítséget megkaptuk és igénybe vettük, egy másik dolgot is meg tudott valósítani, ennél nem sokkal kisebb feladatot, a népgazdaság egyensúlyát a saját erőből biztosítani. Ez volt az 1958-as programunk, és ezt a párt meg tudta valósítani. Én nem tudok erre másképp válaszolni. És ez nem egy akármilyen célkitűzés volt. Továbbmenve, először is a hároméves tervet kidolgoztuk. Nem mondom, hogy valami ideális az a terv, mert nem lehet tulajdonképpen jónak nevezni azt a tervet, amit ilyen mértékben túl lehet teljesíteni, mint ahogy ezt a hároméves tervet végső fokon túl fogjuk teljesíteni. De alapvető célkitűzéseiben feltétlenül megvalósítottuk azt, amit ezzel a tervvel meg akartunk valósítani. Ez is egy válasz. Vag^y itt van ez a mezőgazdasági dolog, ami közbejött, mint előre nem tervezett dolog. Én megmondom, elvtársak, 1958-ban segített a nyugati recesszió, ahogy ők nevezik, segített. Ezt nem tagadhatjuk le, mert ténylegesen segített. Az általunk szállított áruk árnívója szilárd volt, cikkenként még emelkedett, az általunk onnan vásárolt áruk árnívója lejjebb esett, vagy érezhetően esett. Ez minket segített. Ha rajtam múlna, minden évre megszavaznék egy ilyen recessziót egyéb okoknál fogva is a nyugati államokkal. Ez régente nem volt meg, 1960-ban nem volt, reméljük, hogy 1961-ben lesz. De betervezni ezt sem tudjuk. 1959-ben nem segített, és 1960-ban sem segít, de mégis mindaz, amit a mezőgazdaság kapcsán a kormány, meg a Központi Bizottság a gazdasági életben ténylegesen végrehajtott és megvalósított, a beruházási programot, a kétéves beruházást, és ha a népgazdaság olyan egyensúlyban van, mint amilyenben van most, most a hároméves terv végén ezután a két év után, én azt mondom elvtársak, meg tudjuk valósítani a gazdaságpolitikát. Erre fontos helyes választ adni. Én elhiszem Kiss elvtársnak, hogy ő egy fegyelmezett kommunista, itt így mondja, s ott ellenkezőleg, ha ott beszél abban a műhelyben. De van olyan tapasztalat is, hogy nincs meggyőző erő az ilyen fellépésben. Akármit csinál az illető, lehet akármilyen fegyelmezett, ha ő belül kétellyel áll oda, meggyőzően nem tudja megvédeni ezt a gazdaságpolitikát. Azért mondom, hogy helyes választ kell önmagunknak adni. Felvetődik a következő kérdés, hogy meg tudta-e valósítani, hogyan? Több-kevesebb következetlenséggel. Az alapvető célkitűzéseket meg tudtuk valósítani, de több-kevesebb következetlenséggel. Ez az igazság. De ez a több-kevesebb következetlenség is végigvonul az egész négy esztendőn. Ez sem egy új dolog, amiről én azt mondhatnám, hogy évről évre rosszabb a helyzet, mert én nem kívánom vissza azt a gazdasági tevékenységet, amit a mi Központi Bizottságunk és a mi kormányunk még 1956 decemberében művelt, mert minden hajunk szála égnek áll, még most is, ha rágondolok a gazdasági tevékenység terén. Ez megint egy régi dolog, amit kell csiklandoznunk, mert muszáj erre hivatkozni, mert ez nem megy másképp. Képzeljenek el gazdasági tevékenységet folytató szervező központot olyan helyzetbe, ahol van határozat arra, hogy 8%-kai emeljük az ipari munkások bérét, és végrehajtjuk 16%-ban. Hát ez szervezett munka? És ki csinálta ezt? Mi, ilyen rosszul mi magunk csináltuk. Ugyanannak a pártközpontnak és ugyanannak a kormánynak a tagjai. Rosszul dolgoztunk, anarchikusán, meg kapkodva, meg a tényezőkkel nem számolva, mert a tényezők is úgy csúszkáltak a lábunk alatt, mint az olvadó jég a folyó tetején, [sic!] Mindenki tudja, hogy hogy dolgoztunk. 975