A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1959-1960. évi jegyzőkönyvei (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 35. Budapest, 1999)

Az is körülbelül ilyen arányban növekedett stb., stb. Én ide koncentrálnám most a figyelmet és az erőt, azokra a feltételekre, amelyek előmozdítják azt, hogy nagyobb hányadában termeljünk tervszerűbben, és nagyobb hányadában fogyaszszuk tervszerűbben, és nagyobb arányban tervezzük tervszerűbben az életszínvonalat. Ez lett volna az én lényeges mondanivalóm. Még egy-két dolgot felvetettem volna, és fel is vetem, most a Kiss elvtárs felszólalásával kapcsolatban. Kiss elvtárs felszólalása bennem vegyes benyomást keltett. Én Kiss elvtársat ismerem nem tegnap óta, és tudom, hogy őt mi hajtja. És ez, ami őt vezeti, ez tiszteletreméltó és olyan törekvés, amelyet csak segíteni lehet, amellyel egyet lehet érteni. A hang, amit ő mond, az ismerős, tudniillik munkástömegeinknek a hangja, és ezt sohasem szabad nekünk ledorongolni, még akkor sem, ha nem mindenben igaz is, ezt mindig meg kell hallgatni, és figyelembe kell venni. Nem azért, hogy elfogadjuk az utolsó betűig, hanem azért, mert ez nyilvánvalóan a közvélemény hangja. És itt szerintem nem a párttal vagy a kormánnyal szemben álló közvélemény hangjáról van szó. És mégsem tudok vele egyetérteni. Amit szeretne elérni, azt én is szeretném elérni, de felszólalásával nem tudok egyetérteni, mert ezek is régi nóták. Ezek régi óhajok, és ezt akárhányszor elismételjük, ebből több jó nem jön ki, mint ami az óhajokból ki szokott jönni. A Kiss elvtárs beszélt, és érdemes volt felszólalnia, helyes, hogy ezt elmondotta, de a következtetéseit én megfigyeltem magamnak. Egy dolog volt: nyögés, panasz, hogy adjanak ki már tervet, de gyorsan. Erre én azt mondom, Kiss elvtárs, hogy ha abban az esztergályos műhelyben esztergálna ma, és ezt mondaná, akkor igaza van. De azon a pártfórumon, ahol ő van, és amilyen kötelességei neki ma vannak velünk együtt, ez elfogadhatatlan javaslat. Egy felelős kommunista nem mondhatja azt, hogy legyen akármilyen az a terv, de adjuk ki gyorsan. Éppen arról van sző, hogy a terv ne akármilyen legyen, hanem legyen olyan, amely maximálisan biztosítja a tervszerű munkát az 1961-es évben. Ez a népgazdasági követelmény, amelyet ettől az évtől várunk, hogy ennek az évnek a keretében többé-kevésbé megoldódjon, Itt van ez a kiindulópont, ő azt mondja, hogy évről évre romlik a helyzet. Hát ezen érdemes elgondolkodni, mert ez egy nagyon lényeges dolog. Ez majdnem olyan, mint amit az előbb mondtam a nemzetközi helyzetben, a korunk alapvető jellegének a megállapítása, itt meg gazdasági helyzetünk alapvető jellegének meghatározásáról van szó, és ha ebben tévedünk, akkor az összes következtetésekben tévedni fogunk. És csak nagy bajokat tudunk csinálni. Szerintem a gazdasági helyzetre, még a gazdaságvezetés tevékenységére se lehet azt mondani, hogy évről évre romlik a helyzet. Ez nem helyes jellemzése a dolognak. Érdemes azzal itt foglalkozni, hogy mi az, ami itt romlik, mi az, ami nem romlik, miről van itt szó. Ehhez gondoltam, hogy én hozzászólok. Felteszek egy ilyen kérdést, a Kiss elvtársat megismételve: Meg tudja-e a párt valósítani gazdasági elgondolásait? Ez a kérdés. Én erre nem tudok mást válaszolni, mint azt, hogy meg tudja! Amennyiben úgy érzem, hogy mondjuk arra a tevékenységre gondolok, amit 1956. november 4-e óta a párt Központi Bizottsága irányít. Ha erre értem, hogy meg tudja-e a párt a gazdasági terveit valósítani, akkor azt kell, hogy mondjam, hogy meg tudja. És én ezt bizonyítani is tudom. Nem akarom itt részletesen bizonyítani, de itt gondolni kell arra, hogy anarchia volt, a teljesítménybérezés megszűnt, termelés nem volt, közlekedés nem volt stb. 974