A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1959-1960. évi jegyzőkönyvei (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 35. Budapest, 1999)

gyobb készséget mutatta abban a tekintetben, hogy megkönnyítse számunkra ellentételek találását. Következésképpen ezek a tárgyalások a hitel kérdését fel sem vetették. Reméljük, sikerülni fog az egész szállítást hitel igénybevétele nélkül lebonyolítanunk. Ha mégis szükségünk lenne a Szovjetunió részéről ezzel kapcsolatban hitelt igénybe venni, azt is közölték, természetesen az év folyamán jelentkezhetünk a kéréssel. Mondanunk sem kell, hogy ez rendkívül pozitív, nagy jelentőségű dolog 1961-es tervünk megalapozása szempontjából, és egyúttal ragyogó példája annak, hogy a szocialista országok gazdasági együttműködése mit jelent, és egyúttal politikai szempontból is hallatlanul nagy dolog. Éppen az adott körülmények között, amikor Nyugatról, elsősorban Nyugat-Németország részéről igen élesen jelentkezik az a törekvés, hogy gazdasági nyomással próbáljon bizonyos politikai engedményeket kicsikarni. Az elvtársak ismerik a nyugatnémet - NDK szerződés felmondását,

50 az ezzel kapcsolatos dolgokat. Azt is, hogy a nyugatnémet-szovjet kereskedelmi tárgyalások közvetlenül aláírás előtt megszakadtak,

51 mert a németek Nyugat-Berlinre vonatkozó bizonyos formulákat akartak bevétetni a szerződésbe és így tovább. Fokozott jelentősége van annak, hogy a szocialista országok egymás között bővítsék kereskedelmi forgalmukat, és demonstrálják azt: messzemenően tudják a kapitalista forgalmat nagy részben egymás közti forgalommal átszervezni, és hogy nem hagyják magukat gazdasági téren, politátikailag megzsarolni. Néhány szót akarok szólni az 1961-es terv beruházásaival kapcsolatban. Ezeknek a beruházásoknak területi megoszlásáról. Az elvtársak ismerik a VII. kongresszus és a kongresszusi irányelveknek azt a vonalát, hogy a beruházások területi megoszlásában is igyekezzünk a termelőerőket az országban egyenletesebben elosztani, Budapest részét az egész ország iparában csökkenteni és a vidék részét növelni. Ezt az irányelvet igyekszik megvalósítani az 1961-es terv is. A tervében induló 50 termelő beruházás közül 41 vidéki telephelyre esik és kilenc a fővárosra. Ami a beruházások teljes összegét illeti, az a vidékre tervezett beruházásoknál 2218 millió, ebből persze 1961-ben mindössze 285 millió kerül végrehajtásra, a budapestié összesen 334 millió, ebből 1961-re 105 millió esik. Nem akarok itt részletekbe menni, de néhány nagyobb tételt megemlítek az 1961-ben induló beruházásokból. Ezek között szerepel a Pécsi Durvamosó Mű rekonstrukciója. A Pécsi Erőmű 100 megawattos bővítése. A Sahy-százhalombattai-kápolnásnyéki közötti [sic!] olajvezeték. Egy hibridüzem Hódmezővásárhelyen. A rudabányai vasérc dúsító. Az annavölgyi 17-18. akna, ez a dorogi szénterületen. Az Ajkai Erőmű, a Pécsi Hőerőmű. Az Almásfüzitői Kőolajipari Vállalat finomítója. Az Ózdi Acélmű rekonstrukciója. A Salgótarjáni Acélárugyár hideghengerművének a fejlesztése. A Remix Rádióalkatrész Gyár Szombathelyen. A kábel- és sodronykötélgyár szegedi építkezése. A Szombathelyi Pamutfonoda. A kabhegyi televíziós adó. És természetesen sok más, ennél kisebb beruházás. Néhány szót kell szólnom az 1961-es tervben előirányzott fejlődési ütemről. Az elvtársak látták, hogy az ipari termelés fejlődését 8%-ban irányozzuk elő. Véletlenül a mezőgazdasági termelést is, ami azonban a megelőző évhez képest jóval kevesebb. Azért ilyen viszonylag nagy szám, mert az idén a mezőgazdasági termelés valamivel a tavalyi alatt van. A mezőgazdaságnál, azt hiszem, nem is vetődik fel senkiben az a kétely, hogy talán ez nem elegendő, annál inkább az ipari termelésnél. Hát a hároméves tervben volt a három év alatt 40%-ra. Ebben az évben úgy fest, valószínűleg 13% körül fog kialakulni. Akkor mi azt mondjuk, feszítettebben 955