A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1959-1960. évi jegyzőkönyvei (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 35. Budapest, 1999)

tervezünk, mint eddig, és 8%-os felfutást tervezünk. Ez nyilván többekben felveti azt a kérdést: hol itt a feszítés? Ezt többek között ma az ebédszünetben is felvetette az egyik elvtárs. Két dologra szeretnék rámutatni. Az egyik az, hogy az idén a tervezett fejlesztés üteme 6,4% volt. Annál mindenesetre jelentékenyen több a nyolc százalék. A másik, ami még jobban el kell hogy gondolkoztassa az elvtársakat, az, hogy az előterjesztésben megemlítjük: márciusban a minisztériumok számára kiadott ötéves tervszámok 1961-re eső részéhez képest ez az emelkedés kereken 10 milliárd forintos emelkedést jelent. De elsősorban a következőket szeretném azért kihangsúlyozni: mi távolról sem akarjuk az összes rendelkezésünkre álló termelői kapacitást maximális mértékben kihasználni. Ha erre törekednénk, akkor valóban ennél lényegesen magasabb számokat állíthattunk volna be. Ha tehát magasabb termelést és feszítettebb tervezést állítunk be, akkor ez elsősorban azt jelenti, hogy azokban a termékekben, vagy azokban az iparágakban alkalmaztunk feszítettebb tervezést, ahol ez kívánatosnak látszott. Vannak olyan termelői kapacitások, amelyeknek további kihasználása vagy olyasféle termékek termelését tenné lehetővé, amire sem belföldön, sem külföldön nincs vevő, legalábbis nincs olyan áron, amely a tényleges termelési költségeket fedezné; vagy olyasmit, ami viszonylag sokkal nehezebben beszerezhető — mondjuk tőkés országokból nehezen megszerezhető anyag felhasználását követelné —, de amit vagy csak belföldön tudunk értékesíteni vagy a szocialista országokban való forgalomban, nem megfelelő áron. Ez is mutatja, milyen fontossága van annak, hogy a termelésnek a tervtől eltérő alakulását — ami persze nemcsak lehetséges, de minden bizonnyal be is fog következni, és utalunk erre az előterjesztésben is — túltermelés lehetséges, sőt sok esetben kívánatos, hogy a termelésnek ezt a részét is kézben tartsuk, irányítsuk és tervszerűbbé tegyük. A tervben, elvtársak — mondjuk ez a fő biztosítéka a terv realitásának — viszonylag elég sok tartalék van. Említettem már a külkereskedelemmel kapcsolatos tartalékokat, az ártervezésben levő tartalékokat. Említettem a beruházási tartalékokat is. Ez nem meríti ki ezeknek a tartalékoknak körét. Az elvtársak előtt ismeretes, hogy a belkereskedelem 1959. december 31-én 16,8 milliárd értékű készlettel rendelkezett. 1960. november végén 18,2 milliárdnyi készlettel, a jövő évre további néhányszáz millió forintos emelkedés van tervezve. Ez azt is jelenti, hogy szükség esetén ezeknek bizonyos csökkenése ugyancsak a terv tartalékát jelenti. A mezőgazdasági tervezés átlag időjárással számol és azzal, hogy bizonyos fokig javítani tudunk a munkaszervezésen. Ha az időjárás kedvezőbb lesz az átlagosnál, és az idei év befejezése azt engedi remélni, hogy jövőre kedvezőbb időjárás lesz, s ha a tsz-ékben is komoly javulást tudunk elérni a munkaszervezésben és a munkafegyelemben, akkor a mezőgazdasági termelést is, az előirányzatot lényegesen túlszárnyalhatjuk. Az elvtársak azonkívül láthatták a mellékletben megadott számokból, a nemzeti jövedelem vonalán, hogy az árualap növekedése 8,4 milliárddal, a tartalék növekedése 3,5 milliárddal van figyelembe véve, ami együtt 11,9 milliárdot ad. Lényegében erre is vonatkozik az, amit a beruházási tartalékokkal kapcsolatban mondtam. Ti. a munkabérben, anyagban ennek fedezete biztosítva van, tehát megvan a lehetőség, hogy ezt tervezzük. Nem pontosan eldönthető ma, hogy ez miben termelhető meg, de majdnem bizonyos, lehetőséget fog adni arra, hogy ezzel tovább növeljük részben a külkereskedelmi árualapokat, tehát a kivihető, exportálható cikkeket, részben a belföldön felhasználható termékeket. 956