A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1959-1960. évi jegyzőkönyvei (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 35. Budapest, 1999)

— mezőgazdasági alatt értem mindig az élelmiszeripar termékeit is — különösen fejlett iparcikkeket exportálhatunk. Márpedig ezen a két területen az adott körülmények között kiviteli lehetőségeink bizonyos fokig korlátozottak. Az elvtársak a lapokban olvashatták, hogy egy gazdasági delegáció utazott Apró elvtárs vezetésével Moszkvába. Azt is, hogy a tárgyalás eredményes lezárása után a delegáció visszaérkezett.

49 így tehát helyénvaló, hogy a moszkvai tárgyalások néhány legfontosabb eredményét ismertessem a Központi Bizottsággal, Hogy előre jelezzem az elvtársaknak, a végeredmény az, hogy a SZU az eddigi szerződésekben lekötött szállítási kötelezettségen felül vállalta mintegy 110 millió rubel értékű olyan anyagnak a szállítását, amelyet eddig döntő mértékben kapitalista piacokon szereztünk be. Első pillanatra úgy tűnik, mintha teljesen nullára vagy nulla alá csökkentené a tőkés fizetési mérleg hiányát. Én 300 milliós hiányról beszéltem, a 110 millió rubel pedig kb. 330 millió devizaforintnak felel meg. Ez azonban nem egészen így van, mert bár a szocialista országokból eddig erre semmiféle szállítási kötelezettség nem létezett, mégis a Tervhivatal az áruk egy részének a behozatalát szocialista országokból tervezte, anélkül, hogy közelebbről megjelölte volna, hogy honnan. Ennek következtében az az árumennyiség, amelyet ilyenformán az eddig tervezetten felül kapunk a Szovjetuniótól, az csak mintegy 180-200 millió devizaforintra rúg, ami azt jelenti, hogy egy 100 vagy valamivel több mint 100 millió devizaforinton felüli tőkés hiánnyal kell még továbbra is számolni. Nem akarok részletekbe menni, hogy mit kapunk a Szovjetuniótól, csak néhány nagyobb tételt említek meg, azt is mennyiségi megjelölés nélkül, mivel nem különösen érdekes. Faféleségekből, ún. fenyőfűrészáruból és különböző egyéb faféleségekből annyit kapunk, hogy majdnem teljesen függetlenné válunk a tőkés országoktól, bár eddig behozatalunk nagy részét onnan fedeztük. A színesfémeket, amelyeket teljesen egészében külföldről, illetve az egy alumínium kivételével, külföldről szerzünk be, részben továbbra is kapitalista országokból fedezzük, de több mint 70%-kal emelte a Szovjetunió szállításait. Lényeges mennyiséggel emelte a Szovjetunió a hengerelt acél szállításait Magyarországra, aminek — mint ismeretes — az egész népgazdaságunk szempontjából igen nagy a jelentősége. Emelkedtek a Szovjetunió olajszállításai is és a különböző olajtermékek szállítási kötelezettségei is. Jelentős mennyiségben kapunk a Szovjetuniótól kenyérgabonát és takarmánygabonát. Amit ehhez még ki akarok emelni, különösen három dolog. Az egyik: a Szovjetunió ezeket a szállítási kötelezettségeket azzal vállalta, hogy az 1961. éves alapot tekinti az ötéves terv alapjának is, tehát a nagyobb mérvű szállítások nemcsak 1961-re, hanem az egész ötéves tervre vonatkoznak, amivel lényegesen megkönnyítette a második ötéves tervvel kapcsolatos tőkés fizetési mérlegproblémánkat is. Második: szovjet részről utaltak arra, hogy a tárgyalást részükre némileg megnehezíti, hogy mi az 196 l-es tervkészítés lezárása után jelentkeztünk náluk, ezért most nem tudnak továbbmenni, de ezt természetesen egyáltalán nem tekintik olyasvalaminek, ami az évközi bővítő tárgyalásokat kizárná, sőt természetesnek tekintik, hogy ezen felül még bővítő tárgyalásokat is fogunk folytatni, tehát a valóságban ennél többet fogunk a Szovjetuniótól kapni. S végül a harmadik: amíg a tőkés országokkal kapcsolatban a legnagyobb gondot az okozta nekünk, hogy rendkívül nehéz, jóformán lehetetlen volt ezekre a tőkés behozatali tételekre kiviteli ellentételt találni, és ezért kellett úgy számolnunk, hogy ez az összeg, mint deficit fog jelentkezni, addig a Szovjetunió a legna954