A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1959-1960. évi jegyzőkönyvei (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 35. Budapest, 1999)

abból elsősorban a bányászati és lakásberuházások meggyorsítását kell biztosítani. Ezt úgy kell érteni, hogy a beruházásoknál egy elég nagy tartalék, az anyag említi is, egy kétmilliárdos tartalék van előirányozva. Eredetileg ez egy félmilliárd volt, és a kétmilliárdra való emelése éppen abból a meggondolásból történt, hogy lehetőleg biztosítani kell a beruházások koncentrálásáról korábban hozott párt- és kormányhatározatoknak a következetesebb végrehajtását, amelyet a jelenlegi beruházási előirányzat, mint ezt ugyancsak megemlítjük, nem biztosítja teljesen. Igen ám, de ezek a tartalékok egyelőre a természetüket illetően nem teljesen feltárt tartalékok, nem olyanok, amelyekről most pontosan meg tudjuk állapítani, hogy milyen célokra használhatók fel. Miért? Mert — mint ez valószínűleg legtöbbjük előtt ismeretes — a tervezésnek van egy olyan része, amely kiemelt cikkekre, kiemelt anyagokra vonatkozik, de a tervezés, legalábbis a központi tervezés, az nem terjed ki a termelt cikkek, áruféleségek nagytöbbségére. Ebből az következik, hogy a minisztériumok tervei azok ugyan biztosítják a minisztériumokra előírt tervek végrehajtásához szükséges anyagot is és munkabért is, de nem írják elő egész pontosan, hanem csak bizonyos kiemelt termékekre vonatkozólag, hogy a minisztérium mit fog tervezni. Ez viszont bizonytalanságot okoz e kérdésben. A tartalékok felhasználásánál szükségesnek látszott mindenesetre ennek a két területnek kiemelése, és így külön ki akarom emelni: nagy súllyal szerepel itt a lakásépítkezés. Mert ezek a tervben szereplő és általunk is közölt számok nem mondhatók, hogy magukban véve veszélyeztetik az ötéves terv lakásépítési tervének végrehajtását, de azért aggasztó, különösen abból a szempontból, hogy nem biztosítják a megkezdett lakásépítkezésnek megfelelő készültségi fokot. Tehát az a veszély fenyeget, hogy ezeknek elkészítése és átadása el fog húzódni. Márpedig a második ötéves tervben előirányzott lakásépítési számot minden körülmények között biztosítani akarjuk. A következő kérdés, amiről tervünkkel kapcsolatban beszélnem kell, az a külkereskedelem és az idei fizetési mérleg kérdése. Külkereskedelmi mérlegünk ebben az évben mindazokat a hatásokat tükrözi, amelyeket a hároméves tervvel kapcsolatban felvetettem. Ennek következtében külkereskedelmünk a jelenlegi számítások szerint egy elég jelentős, mindössze [sen] kb. 700 millió devizaforintnyi tőkés viszonylatban mutatkozó fizetési mérlegdeficittel számolunk. Ehhez azonban meg kell jegyeznem, hogy ezzel szemben áll először is egy, a külkereskedelmi mérlegbe bevett 150 millió devizaforintos tartalék, ami egyszerűen úgy van beállítva — nem mint kiadás, hanem — mint tartalék. Továbbá a külkereskedelem árai véleményünk szerint jóval kedvezőbben fognak alakulni a megtervezettnél, és becslésünk szerint — józan eszű, mérsékelt becslés szerint — úgy látszik, hogy további 50 millió forintnyi deviza tartalékot tartalmaz. Külkereskedelmi Minisztériumunk vállalta, hogy külkereskedelmi műveletekkel az év folyamán kb. 200 millió devizaforinttal javítja a tőkés viszonylatban mutatkozó külkereskedelmi mérleget. Ezeket figyelembe véve a terv összeállításakor mutatkozott tőkés deficit kb. 300 millió devizaforint. Ezt mindenesetre rendkívül aggasztónak találtuk, mert tőkés viszonylatban, és itt a helyzet egészen más, mint a szocialista országokkal folytatott kereskedelemben, roppant nehéz a mi körülményeink között az ilyen összegű különbözetet egyenlítenünk, különösen azért, mert a legfejlettebb tőkés országokban, és elsősorban az ezekkel lebonyolított forgalomban, tehát a Német Szövetségi Köztársasággal (Nyugat-Németországgal), Franciaországgal és Olaszországgal lebonyolított forgalomban jelentkezik. Ezekben az országokban döntően mezőgazdasági cikkeket és bizonyos 953