A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1959-1960. évi jegyzőkönyvei (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 35. Budapest, 1999)

A dolog lényegéhez tartozik, hogy értsük, mi volt ez a tanácskozás, milyen jellege volt ennek a háromnegyed éves vitának. Tényleg lenini, kommunista elv­szerű, elvi dologban a legkisebb engedményt nem tett, ugyanakkor a közös és egyetemes érdek vezette a testvérpártjainkat az eszmei egységért, az akcióegysé­gért. És ez a szellem győzött. Ez világtörténelmi, mert Kína már ugye nem Jugosz­lávia, ha az ember nézi a jelentőségét az emberiség sorain belül. Ezt csak, mint kommentárt jegyeztem meg, amiről beszélgettünk, hogy az ember megértse, mi is történt itt. És mindegyik azt mondta, hogy igen. Mindegyik, még a felelős szovjet funkcionáriusok is, akikkel beszéltem, meg más ember is. És mindenkinek ez volt a véleménye, és rögtön eszébe is jutott mindenkinek, hogy így kell vitatkozni, amikor proletárpártok találkoznak, mint a tanácskozáson. Élesen, barátságosan, de a kommunista szellemtől és törekvéstől áthatva. Még egy dolgot megemlítek. Találkoztunk a kubai testvérpárttal külön. Rész­letes felvilágosítást adtak helyzetükről, arról hol tart most Kubában a forrada­lom. 42 ^ Csak így summázva szeretném megmondani, hogy a kubai testvérpártunk úgy értékeh, hogy náluk a forradalom már túljutott azon a ponton, amikor azt egyszerűen demokratikus szakasznak tekinthetjük. És ők ezt nagyszerűen alá tudják támasztani. Elmondták, hogy az egész nehézipar államosítva van, ez az össziparnak mintegy 70%-a, az összes bankok államosítva vannak, a földtulajdon 45%-a társadalmi, az összes nagybirtokot kisajátították és kiosztották. A felosztott nagybirtoknak egy részén állami gazdaságok és magasabb típusú paraszti termelő­szövetkezetek vannak. Ez van ma Kubában. Ok meg akartak minket nyugtatni, mert vannak olyan kíváncsi emberek, hogy a kubai kormányban vannak-e kom­munisták, vagy nincsenek, a miniszterek között. Nekünk ilyen gondjaink nincse­nek, mert ha látjuk, hogy a nehézipart államosították, a bankokat államosították, a föld 45%-a állami gazdaság, meg nagyobb típusú paraszti termelőszövetkezet, meg munkásőrség van, meg népi milícia van, meg verik az imperialistákat, meg kisajátítják a nagytőkét, nekünk az a gyanúnk, hogy ahhoz a munkásosztály forra­dalmi pártjának valami köze van. Ez nem egy polgári politika. Ez van most Kubá­ban. Az egyéb ismert bonyolult helyzet közben erről tudnunk kell. Ott egy fejlődőben lévő forradalom van, ami bizony már elhagyta az egyszerű polgári de­mokratikus forradalom fejlődési szakaszát, és sok tekintetben messze hagyta. És teljesen helyesen és jól, mert ők döntően az amerikai imperialistákkal szemben ellencsapásként, a saját reakciós államukkal szemben ellencsapásként mentek mindig előre. És a nép követte őket. És most az a dolguk, hogy megszilárdítsák az elért vívmányokat, és megakadályozzák a külső imperialista beavatkozást. Egyéb­ként a tanácskozáson volt egy javaslat is külön, az egész anyagtól függetlenül, és azt követte egy határozat, amiben az összes testvéri pártok kijelentették, hogy szolidárisak a kubai népi forradalommal és kötelességüknek tartják, hogy az ottani fejlődést támogassák, és segítsék megvédeni ezt a forradalmat mindenféle ellenfor­radalmi és imperialista beavatkozással szemben. Szintén örvendetes és óriási dolog, hogy Amerika szívében, Közép-Amerikában, az Egyesült Államok hóna alatt ilyen társadalmi forradalom ment végbe az imperialisták minden dühöngése és erőfeszítése ellenére. Ennyiben számolok be. KISS KÁROLY elvtárs: Tisztelt Központi Bizottság! A Politikai Bizottság által beterjesztett határozati javaslat 43 az elvtársak kezében van, és azt olvasták. En­gedjék meg, hogy akkor egy rövid határozati javaslatot terjesszek be, amely magá­947

Next

/
Thumbnails
Contents