A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1959-1960. évi jegyzőkönyvei (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 35. Budapest, 1999)

Martin elvtárs használt itt egy kifejezést, ami elgondolkoztató. Azt mondta: közelről látva lehet jól megítélni, hogy a Kínai Kommunista Párt mit ártott az elmúlt hónapokban a kínai pártfunkcionáriusok előtt az SZKP tekintélyének. Ezt mondta Martin elvtárs. Hát azt hiszem, ezt dialektikusan kell felfogm. Lehet, hogy most az SZKP tekintélyének ártott, de végső fokon a saját tekintélyének ártott. S abból nehezebb lesz nekik kimászniok. Mert ez egy olyan vonal, ami nem tartható. El fog jönni az ideje, mikor ilyen vagy olyan formában ezt korrigálni kell. És a közeljövőben most már itt az ideje, hogy vagy egyszerűen és bírálatokat abbahagyva pozitívan kell beszélni ugyanarról az SZKP-ról, meg Szovjetunióról, meg az ahhoz való viszonyról, vagy még azt is megmondva, hogy négy hónappal ezelőtt nem jól fejeztük ki magunkat. Ez a nehezebb. Végső fokon, sajnos, ez az ő saját tekintélyüknek fog ártani. Azért akármennyire is katonásan szervezett párt — meg ahogy Martin elvtárs mondja —, meg lehet győzni hamarabb is az ellenkezőjéről ugyanazokat, az azért nem egészen úgy van, mert Kínában is emberek élnek, akik gondolkozók, meg kommunisták, meg marxisták, és akárhogy trombitaszóra is megy a dolog, végső fokon a gondolatmenet ugyanaz, mint akármelyik fekete vagy fehér embernél, meg kommunistánál, [sic!] Az a rettenetes az ilyen csírázó vagy bimbózó személyi kultusznál, hogy végül szörnyű árat kell érte fizetni. Ezt mi saját praxisunkból tudjuk, s a Szovjetunióban is ára volt neki. Az, hogy a tömegek bizalma megrendül, s ezt nagyon nehéz visszaszerezni, és soká tart. S őket is ilyen vész fenyegeti, és itt mindjárt meg is mondom, hogy Liu Sao-csi elvtárs azt mondta egy beszélgetésben Hruscsov elvtársnak, hogy ők nyertek a legtöbbet Moszkvában. Mondtam Hruscsov elvtársnak: úgy lehet, nagyon igazuk van nekik. A dolog lényegét és végkövetkeztetését nézve ők nyertek a legtöbbet Moszkvában, mert ha ők ezen az úton pár évig elmendegéltek volna, nem tudom, hol végezték volna, mert Kína aztán nem Magyarország. Ha ott a személyi kultusz végső következményéig jut el, ez törvényszerűen ugyanoda visz. [sic!] Lehet, hogy tényleg ők nyerték a legtöbbet. Mit mondanak a vezetők? Megpróbáltam érinteni: azt mondták pl. egyetértünk, nem mindenben értünk egyet, meg hogy ők győztek. Én érintettem a dolgot, hogy milyen követelményt támaszthatunk a kínai elvtársakkal. Csak egyetlen egyet, hogy korrigálják a vonalukat. Azt mi nem követelhetjük tőlük, hogy azt hirdessék otthon, hogy megvertek minket. És ha a helyes dolgot hirdetik, habár nem nagyon elvi álláspontról, de a mi szempontunkból, az sem baj, ha azt mondják, ők győztek. Mi nem írhatjuk elő, hogy gyakoroljanak önkritikát. Megmondják azt, hogy megvertek minket, meg hogy vereséget szenvedtünk. Gondoljanak a mi saját tapasztalatainkra, hogy milyen következtetésre jutottak emberek az ellenforradalom után, visszagondolva az előző évekre. Mindenki győzött. A revizionisták is győztek, a dogmatikusok is, csak az ország, meg a párt pusztult el majdnem. Ezek nem komoly beszédek. Es valóban úgy van, ha a Kínai Kommunista Párt Központi Bizottsága kézbe veszi a dolgokat, akkor majd ezek az ilyenfajta fecsegések elhallgatnak, s megszűnnek. Még valamit kiegészítésképp elmondok, amit nem mondtam, de egy-két dolgot lényegesnek tartok, és megemlítek. A vitából egyetlen egy dolgot szeretnék megemlíteni, hogy milyen volt pl. a pártok felépítése jellemzésképpen. A kínai elvtársak elmondták ezt az öt és félmilliárdot, amit kaptak, hogyan reagáltak erre a pártok? Igen jellemző volt erre a Szíriai Kommunista Pártnak és Bagdas elvtársnak a felszólalása. Minden kérdést 943