A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1959-1960. évi jegyzőkönyvei (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 35. Budapest, 1999)
egy távollevő résztvevője is, mert a kínaiak katonás szervezett párt, azok minden betűt telegrafálnak, telefonálnak, egyeztetnek, utasításokat kérnek. Ok így dolgoznak. S hogy ez az egység így létrejött, ebben a pekingi résztvevő is benne van, és egyetért, mert máskülönben nem jött volna létre az egyezség, ez a nyilatkozat. De viszont ez a pozícióváltozás, ami ott náluk a vita keretében bekövetkezett, nem egyszerű dolog. Az ember a folytatást úgy képzeli, hogy majd a kínai Központi Bizottság valamit határozni fog, és ellenőrizni fogja, hogy most mi is van, s azután kiadja a megfelelő irányelveket, vagy instrukciókat. Annak a keresztülvitele, abból kiindulva, hogy változtatni fognak jó irányban, mert a logika és a normális ész szerint mást nem tehetnek, most ezt kell tenniük. Akkor is számolni kell egy nagy átállással, ami nem egyszerű. Az olyan elvtársak, akik a Szerkesztő Bizottság ülése után ott maradtak Moszkvában, mert távolról jöttek, idejük volt, közben a vidéki kínai sajtót böngészték, abból rettenetes dolgokat szedtek ki. Amikor már a Zsenminzsipao változtatott bizonyos dolgokon, a kínai vidéki sajtó még mindig vitte tovább. Ilyen még a mi praxisunkban is előfordult. És ez egy óriási ország, millió újsággal, meg hatalmas szervezetekkel, és bizony ott az átállás nem egy egyszerű dolog. Azok élnek valameddig természetesen, attól függ, milyen erővel, hogyan lép fel a Központi Bizottság. Ahhoz idő kell. És még azt mondanám, ne is nagyon ijedjünk meg, ha itt-ott valami cikk, vagy egy cikknek a témája nem az, amit mi akarunk, mert ez nem megy öt perc alatt. Olvasták a mi felszólalásunkat. Mi megmondtuk, hogy ez súlyos lépés volt a kínai párt részéről, hogy mielőtt konzultáltak volna egy ellentétes pozícióból tömegvonalat csinált a pártjában. Ez egy súlyos kár, mert neki nehezebb helyesbíteni, azonkívül mi lesz azokkal az emberekkel, akiknek háromnegyed évig ezt magyarázták, és most valami mást kell magyarázniuk. Tehát ez az átállás nem egy egyszerű dolog. Tömpe elvtárs javaslatát meg kell fontolni. 0 azt ajánlotta, hogy ugyanabban a körben, megyei és kerületi aktívákon volt ismertetve ez a kérdés, ide hívták meg az alapszervi titkárokat is. Ez megfontolandó. Esetleg pozitív formában kell ezt megcsinálni, a lényeges kérdéseket ráncbaszedve, meg sorbaszedve, de mindazt már pozitív formában kifejtve. Szerintem megfontolandó tehát, hogy megtanácskozzuk-e újra. Sok mindent figyelembe kell venni, pl. olyasmit is, hogy mivel foglalkoznak e pillanatban a mi pártszervezeteink. Mert azért azoknak van egyéb dolguk is, mint a rejtelmekkel foglalkozni, a vidékiek a tsz-ben vannak nyakig, a budapestiek a normával foglalkoznak most sokat, és helyesen. Ebből őket mi nem nagyon rángathatjuk ki most. Meg kellene talán bízni a Titkárságot vagy a Politikai Bizottságot, vizsgálja meg, mikor, milyen formában, de célszerűnek látszik, hogy több vonalon foglalkozzunk a kérdéssel, mert a propagandában feltétlenül ott lesz, ha nem is a rendes tanmenet megszakításával, de nem is lehet az iskolai évet elképzelni másképp a pártoktatásban, vagy az iskolán kívüli pártoktatásban. Tegnap beszéltem Horváth 42 elvtárssal a IX. kerületből, ő valami olyasmit mondott, hogy már mostanában tanulmányozzák a kerületi VB-ben és apparátusban dolgozó elvtársak a nyilatkozatot. Ezt még akkor is csinálják, ha mi nem mondjuk. Ki kell dolgozni valamilyen tervet, vagy menetet azzal, amit egyébként Tömpe elvtárs is hangoztat, hogy minden lényeges kérdést a pozitív formájában tárgyaljunk. Talán helyes is, hogy összeválogatjuk miből, hogyan, milyen kérdéseket, ez legyen a pártpropagandának is, meg a csoportos tanulmányozásnak is az eligazítása. A Politikai Bizottságot kellene ezzel megbízni. 942