A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1959-1960. évi jegyzőkönyvei (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 35. Budapest, 1999)

volt Kínában, és ezekkel a kérdésekkel ezek a küldöttségek találkoztak. Ezek között a küldöttségek között van egy csomó polgári beállítottságú ember is. A kínai elvtársak véleményük hangoztatásával nem fukarkodtak, legyen az kommunista vagy pártonkívüli, az ő véleményüket elmondták, s ezért azzal lehet számolni, hogy ez szélesebb körben ismert dolog. KISS KÁEOLY elvtárs: Úgy látom, nincs több jelentkező. Kádár elvtárs zárszava következik. KÁDÁR JÁNOS elvtárs: Prieszol elvtárs kérdést intézett a Hruscsov-beszéddel kapcsolatban. Ennek két oldala van. Most hallottam arról, hogy nem minden jelen levő elvtárs kapta meg a négy okmányt. Van a meghívottak között olyan is, aki azt nem kapta volna meg? Mindenki megkapta? Akkor rendben van. Tehát ez tisztázva van. A kérdésre vonatkozóan, azt hiszem, helyesebb fenntartani azt az álláspontot, hogy nem használhatjuk fel a beszédet. Ezen a körön túl nem használhatjuk fel. Ezt megkívánja az ilyen tanácskozások jellegének a megőrzése. Ha nincs meg a pártoknak az a biztonságérzete, hogy ott szabadon és nyíltan, mindenről beszélhetnek, vitatkozhatnak és tanácskozhatnak, mert azok túlmennek a kívánatos körön, az rosszul fog hatni a jövendő tanácskozásokra. Amíg nem találnak valamilyen formát rá, hogy azt valahogy megjelentessük, addig ezen a körön túl ezt a beszédet nem adhatjuk ki. Ezt be kell tartani. Nem is tudom egyáltalán, hogy erre sor kerül-e. De miután ezt hallottuk, a szovjet elvtársakat olyan irányban biztattuk, próbáljanak valamilyen formát találni, mert úgy nem adhatják ki, ahogy az ott elhangzott és azon a címen. Jól kinéznénk, ha mindenki kiadná a saját felszólalását, ami ott a belső vitában elhangzott. Ezt nem lehet megszegni, ezt ők sem szeghetik meg. Lehetséges, hogy találnak valamilyen formát, a gondolat tetszett nekik, de lehet, hogy nem találnak, és akkor nem lesz beszéd. Ezen a körön nem léphetünk túl. Ha egyszer úgy határozunk, hogy itt tartjuk a vitás kérdéseket, akkor nem vihetjük túl. Maradjunk ebben. Nógrádi elvtárs egyes kérdésekre adott értékelésével egyetértek, a prognózisával nem értek egyet. Nagyon káros volna, ha innen bárki is azzal menne el, hogy a legközelebbi jövőben a kínaiakkal való vita kiéleződésével kell számolni. Küldöttségünknek az a véleménye, s a Politikai Bizottság is osztotta ezt a véleményt, hogy a legközelebbi idő az egység erősödésének időszaka lesz feltétlenül. Ezt különböző tények is alátámasztják. Ezzel a perspektívával kell számolnunk, s ennek érdekében kell dolgozni. Amit a Nógrádi elvtárs mond, az egészen más kérdés, hogy a későbbiekben mennyire sikerül gyökerében kioperálni a kínaiaknak ezt a betegségét, azt mi nem tudjuk. De mi nem is vagyunk jósok és nem is kellene vele foglalkozni. Nekünk most abból kell kiindulni, hogy már ott, Moszkvában erősödött az egységünk a kínaiakkal, az azt követő három hétben szintén, s hogy a legközelebbi perspektíva ez, s nekünk mindent meg kell tenni, amivel ezt a magunk részéről elő tudjuk mozdítani. Egyrészt ebben bízunk is, másrészt meg ezt óhajtjuk. Ezért kár volna ezt fordítva csinálni. Amit Rapai elvtárs mondott, azzal én teljes mértékben egyetértek. Semmiféle nyomásnak ne engedjünk, se ellenség oldaláról, se elvtársak jóindulatú kíváncsiságának. Semmiféle nyomásnak ne engedjünk, és a legkisebb célzást sem tehetjük arra, hogy ott közbevetőleg miről vitatkoztunk, melyik párt mit mondott, meg hogy foglalt állást. Ezt feltétlenül be kell tartanunk. Ezzel én nagyon egyetértek. 940