A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1959-1960. évi jegyzőkönyvei (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 35. Budapest, 1999)

A harmadik dolog, amivel foglalkozni akarok, az egyes vezetők és funkcionáriusok hogyan magyarázzák a Nyilatkozatot. Kicsit másképpen magyarázzák, mint ahogyan a sajtó foglalkozik vele. Szerintem nem különösen veszélyes a dolog, de azért én ezt aggasztónak tartom. Azt mondják a kínai elvtársak — egyik vezetőfélével beszélgettem személyesen —, hogy az a fontos, hogy fő kérdésekben megegyezés született, persze vannak részletkérdések, amelyekkel mi nem értünk egyet, azok nem is olyan fontos kérdések, de viszont nem is lehet a dokumentumot egységesen összeállítani, hogy abban mind a 81 pártnak benne lenne az egyetértése. Ezután rátért az elvtárs, hogy mégis mi a véleménye a Nyilatkozatról. Három vagy négy kérdést sorolt ott fel, amiből kiderült, hogy azért a Nyilatkozatot az ő győzelmüknek tekintik. És más szocialista nagykövet elvtárssal konzultálva másoknak is van már ilyen tapasztalatuk, hogy az ő fogalmazásukat, amelyek kétségtelenül bekerültek a dokumentumba, úgy magyarázzák, az egészre vonatkoztatva vonják le azt a következtetést, hogy a dokumentum az ő győzelmük. De ha úgy magyaráznák, hogy egységes győzelem...

41 Persze mondják azt is, hogy nagyon jó, egységből született. Hát milyen kérdésekben? Azt mondják, hogy ő álláspontjuk győzött a kapitalizmusból a szocializmusba való átmenet megfogalmazásánál, mert most az a széles skála, amely az 57-es Nyilatkozatban volt, most ebben nem szerepel olyan szélesen, és a békés átmenet kérdése sem kapott olyan nagy súlyt ebben a Nyilatkozatban, mint az 57-esben. Ez az egyik dolog, amit szóvá tesznek. Persze egészségesebb az arányok felsorolása az átmenet kérdésében. [sic!]A másik a béke és a háború kérdése, amelyet úgy magyarázott az elvtárs, hogy itt is az ő álláspontjuk győzött, mert ez a Nyilatkozat a világháború elkerülhetőségéről beszél, és hallgatólagosan tudomásul vette a kínai elvtársak álláspontját, hogy amíg imperializmus létezik, általában a polgárháborúk elkerülhetetlenek. Kis háborúk, polgárháborúk elkerülhetetlenek. A harmadik dolog, amit az elvtárs az ő győzelmüknek tekintett, ez a jugoszláv revizionistákkal kapcsolatos megfogalmazás, hogy sokkal élesebben, egyértelműbben, határozottabban van a revizionizmus kérdése megfogalmazva. A felszólaló elvtársakhoz kapcsolódva: én Nógrádi elvtárssal, amit a belső összefüggésről mondott, teljes mértékben egyetértek, és én úgy látom, hogy Nógrádi elvtárs helyesen értelmezi azokat az összefüggéseket, amelyek ICína belső fejlődése és külpolitikája között van[nak]. Rapai elvtárs és Szerényi elvtárs olyan jelenségről beszélt, amellyel én is találkoztam. Együtt utaztam vissza a Magyar Tudományos akadémia egyik kiküldöttjével, vegyészeti vonalon volt ott, négy hetet volt ott és ez az elvtárs, vagy nem elvtárs, innen úgy utazott el, hogy ezekről a kérdésekről az égvilágon semmit nem tudott. Rettenetesen panaszkodott nekem visszafelé a repülőgépen, hogy ezek a kínaiak, én nem értem. És kezdte magyarázni, hogy állandóan gyötörték ezzel a háború kérdésével, hogy miért nem kell félni a háborútól, hogy mit félnek a háborútól annyira. És ezt az elvtársat azért érintette különösen kellemetlenül a kérdés, mert lévén tudományos munkatársa az Akadémiának vegyészeti vonalon, az atomproblémákhoz nagyon jól ért, s nekem elkeseredve mesélte, hogy a kínai elvtársak nem értik meg, hogy mit jelent egy atomháború, annak a vegyi következményei. Úgy beszéltek róla, mintha Kínában nem is ismernék egyáltalán az atomháború következményeit. Tehát, amikor azt határozzuk el, hogy innen bizonyos dolgokat ne vigyünk ki, én teljes mértékben egyetértek vele, de amit Rapai elvtárs mond, elkerülhetetlen, mert hiszen most az utóbbi évben, az év utóbbi hónapjaiban igen sok küldöttség 939