A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1959-1960. évi jegyzőkönyvei (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 35. Budapest, 1999)

a korszaknak a jellemzéséből fakadó dolgok —, de kicsit az is volt a benyomásom, hogy az elvtársak egy része nem egészen érti, hogy mi miért van. Konkrétan azt javaslom tehát, hogy azokban a körökben, aktívákon amelyekben mi elmondottuk, hogy van ez a vita, mely a nemzetközi munkásmozgalom és az egész emberiség számára nagy jelentőséggel bír, és az erőfeszítések megvannak mindenki részéről a megegyezésre, hogy ezekben a körökben mi három kérdésről beszéljünk. Az egyik az a fő kérdés, amit Kádár elvtárs felvetett, mint fő kérdést, nem úgy, hogy hogyan folyt a vita, hanem, hogy ezekben a kérdésekben történt a megegyezés. És ezt mi magyarázzuk szélesebben, bővebben. Azt hiszem, hogy ez szükséges. Ez az egyik. A másik, amelyet nem tudom, hogy mások hogy használtak, én azon a két aktívaülésen, amit tartottam, igyekeztem megmagyarázni, hogy mennyire összefügg a mi politikánkkal, de az volt a benyomásom, hogy nem eléggé magyaráztam meg, mert úgy tudjuk megérteni a nagy nemzetközi kérdéseket, ha mi saját magunkra vonatkoztatjuk, és mindenkinek a húsába vágva magyarázzuk, hogyha nem így csináljuk, akkor nekünk sem lesz jó. Ez nem tőlünk független, [sic!] Az egyik ez a kérdés, amit Kádár elvtárs mondott. A másik az, hogy miért erősítette pártunk vonalát ez a nagy jelentőségű konferencia, és talán felhasználnák azt, amit Kádár elvtárs mondott, ami előbb a Pravdában jelenik meg, és utána a Népszabadság lehozza. És még érvül talán felhozom azt is — talán amióta kommunista mozgalom van, nem volt ilyen értekezlet —, ez egy nagy demonstráció. Nekünk nagy szükségünk van a nemzetközi munkásosztály támogatására, és mi a magunk részéről is tudjuk támogatni munkánk nyomán, munkánk alapján a nemzetközi munkásmozgalmat, annak előrehaladását. Úgy érzem, hogy amit eddig csináltunk, logikus, hogy ezt mi ezzel befejezzük, és akkor már a párttagságnak a legaktívabb része pontosan tudja a Központi Bizottság határozatát, pontosan tudja az álláspontot, és mindenféle ilyen mellékhajtások, amelyek különböző oldalról jönnek, könnyebb visszautasításban részesülnek. PRIESZOL JÓZSEF elvtárs: Kádár elvtárs arról beszélt, hogy Hruscsov elvtárs beszédét jó lenne valamelyik folyóiratban leközölni. Nem lenne-e lehetőség arra, hogy — az elméleti munka segítésére is — legalább a megyei pártbizottságok titkárai elolvashassák Hruscsov elvtárs beszédét? MARTIN FERENC

40 elvtárs: Tisztelt elvtársak! Szeretném elmondani, hogy nagy izgalommal és várakozással jöttem ide a Központi Bizottság ülésére, és örülök, hogy időben megérkeztem, és főleg annak, hogy a nagy anyag rám vonatkozó részét sikerült elolvasnom, amit én a munkában nagyon fontosnak tartottam. Megelégedéssel olvastam küldöttségünk mindkét hozzászólását, teljes mértékben egyetértek velük. Megmondom őszintén, hogy menet közben volt időm spekulálni — csücsültünk is néhány helyen —, hogy itt mivel fogok foglalkozni felszólalásomban, és gondoltam, hogy elmondok majd pár olyan dolgot, amit itt Rapai elvtárs, vagy valaki más olyan kérdéseknek nevezett, amely nagyon érdekli egyrészt a funkcionáriusokat, másrészt meg érdekel mindenkit, még az ellenséget is, hogy milyen vitás kérdések voltak a Moszkvai Értekezleten, illetve milyen megnyilvánulásai vannak ennek a kínai belpolitikai helyzetben. Meghallgatva Kádár elvtárs beszámolóját, én ettől az utóbbitól el is állok, teljes mértékben osztom Kádár elvtárs nézetét, hogy most nem arra van szükség, hogy elmondjuk, hogy ott Kínában a kínai elvtársak az ő gyakorlati politikájukkal sajnos milyen sebeket ejtettek a Szovjetunió tekintélyén és a szocialista tábor egységén is az ő tömegeik között, 937