A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1959-1960. évi jegyzőkönyvei (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 35. Budapest, 1999)

van egy asztalon, az olvassa, aki akarja. Es mégis nem olyan régen, néhány számmal, talán két számmal ezelőtt még ott az ENSZ közgyűléséről olyan bírálat hangzott el — ha nem is mondták —, hogy Hruscsov elvtárs magatartását bírálják, de az egész vonallal szemben álló bírálat hangzott el. Tehát én azt hiszem, hogy a pártok közötti jó viszonyon belül azért oda kellene hatni, hogy ezek a dolgok egy kicsit csökkenjenek. Mert ez nap mint nap újra szüli azokat a kételyeket a mi saját elvtársainkban, amelyek ellen nekünk küzdenünk kell, és amelyekre magyarázatot kell adni. S mi hiába mondjuk azt, hogy kérem, ebben a szellemben fogjuk fő vonalában a propagandánkat és agitációnkat folytatni, hogyha lépten-nyomon az elvtársak feltesznek nekünk olyan kérdéseket, hogy de akkor miért van ez, és miért van az. Ezekre a kérdésekre mégiscsak válaszolni kell. Azt hiszem, hogy ez a kezdődő jobb viszony, amire a kínai elvtársak ígéretet tettek, az nem utolsósorban abban is meg kell hogy mutatkozzon, hogy a ,,Mai Kíná"-ban ne ilyen cikkek jelenjenek meg, és azt igen nagy példányszámban — én nem tudom, hogy a Központi Bizottság tudja-e, hogy milyen nagy példányszámban jelenik meg, én nem tudom —, de ha eljutnak a legkisebb párttitkár titkárnőjének asztalára is, akkor ezt nagyon nagy példányszámban terjesztik...

39 KÁDAK elvtárs: 5000 példányban. SZERÉNYI elvtárs: 5000 példány az elég nagy szám. Itt azért talán kellene valamit elérni, hogy ennek a helyzetnek megfelelően az ő propagandájukban, az ő közleményeikben is ez a helyes törekvés érvényesüljön, amiről Kádár elvtárs beszámolt, hogy Liu Sao-csi elvtárs tulajdonképpen ilyen szellemben nyilatkozott, és erre tett ígéretet. Befejezésül, elvtársak. Én komoly győzelemnek tartom ezt a még nem elég szilárd és még bizonyos mértékig ingatag egységet. Ez komoly csapás az imperializmusra és komoly csapás a revizionista és dogmatikus spekulációra is. S ez a mi belső helyzetünket is erősíti, segíti a mi helyes politikánknak a megvalósítását. De nem szabad, hogy ne lássuk azokat a veszélyeket, ha ezek a veszélyek ma még nem is olyan nagyok, holnapután nagyobbak lehetnek, amelyek abból adódnak, hogy nem olyan konzekvensen valósítják meg akár a kínai, akár más elvtársak ennek az egységnek az elvi és szervezeti konzekvenciáját. TÖMPE ISTVÁN elvtárs: Tisztelt Központi Bizottság! Kádár elvtárs beszámolójával egyetértek, és világossá váltak a fő kérdések az olvasott anyag alapján, és gondolom, helyes elolvasni, amelyeket a Politikai Bizottság ajánlott — az opponensek véleményét —, hogy tisztán lássunk. Én azt hiszem, hogy a pártdelegáció a Központi Bizottság határozata alapján a helyzetnek megfelelően megvédte azt az álláspontot, amelyet mi 1956. november 4-e óta igyekszünk vinni egyre következetesebben. Ez megerősít bennünket abban, hogy még következetesebben vigyük. Amiért én szükségesnek éreztem, hogy felszólaljak, az, hogy mi szervezett formában azt, amiben megegyeztek a fő kérdésekben, ugyanannak a körnek, vagy esetleg szűkebb körnek, ha lehet ugyanazok az elvtársak, akik kint voltak a Központi Bizottság megbízásából, elmondanák. Ténylegesen nagyon sok a találgatás, és szerintem ezt nem lehet figyelmen kívül hagyni. Azonkívül személyesen nekem olyan tapasztalataim voltak a két helyen, ahol voltam, hogy az aktíván meghallgatták az elvtársak — talán én magam nem eléggé használtam ki, hogy ezekben a fő kérdésekben több érvelés kellett volna, hogy világosabban fejtsem ki, hogy mi miért szükséges, a helyzetnek, 936