A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1959-1960. évi jegyzőkönyvei (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 35. Budapest, 1999)

kérdésekben nagyon sok vitát kellett velük folytatni, nagyon gyakran kellett velük vitatkozni, úgyhogy szerintem a perspektíva azért csak kedvez, és nem fog, semmi esetre sem fog kenyértörésre kerülni a sor a kínai elvtársakkal. Én ezzel be is fejeztem. Ami a javaslatot illeti, elvtársak, én ezzel teljesen egyetértek, csak a 2. oldalon a második bekezdésben van egy olyan pont, hogy a Nyilatkozatnak 81 párt képviselői által sokoldalú és mélyreható alkotó vita eredményeként történt egyhangú elfogadása, arról van szó, hogy a kommunista világmozgalom eszméi egységének szilárdítása a ma eltökéltségét fejezi ki, hogy teljes egységben folytatja a küzdelmet az imperializmus ellen a népek szabadságáért, a demokráciáért, a szocializmusért. Szerintem bele kellene venni ide azt is „az imperializmus ellen", utána talán, hogy a béke megőrzéséért, a békés egymás mellett élés győzelméért, vagy valahogy így, mert ilyen formában ebben a határozati javaslatban ez nincs megfogalmazva. Úgyhogy ez a javaslatom, elvtársak. KISS KAROLY elvtárs: Kíván valaki az elvtársak közül hozzászólni? Tessék, Rapai elvtárs. RAPAI GYULA elvtárs: Én teljesen egyetértek pártunk küldöttségének szereplésével, a beszámolóval. Egy-két gondolatot szeretnék felvetni, hogy hogyan vigyük tovább ezt az anyagot, hogyan foglalkozzunk ezekkel a kérdésekkel Magyarországon. Azt hiszem, nagyon lényeges és fontos az, hogy valóban az egység irányába ható kérdéseket vessünk fel, és ennek megfelelően végezzük az ideológiai és a politikai munkát. Tapasztalataim szerint a Nyilatkozat megjelenése óta különböző körökben elég nagy a nyomás, úgymond, hogy a csemegéket megtudják. Bárhova megy az ember, az első kérdés az, melyek azok a kérdések, melyekben nem egyeztek meg, milyen kérdésekben volt nagy vita, milyen kérdéseket vágtak egymás fejéhez, milyen tónusban tárgyaltak, szóval erre élezik ki elvtársaink is, hangsúlyozom, és erre kíváncsiak. Azt hiszem, hogy ezzel a nyomással szemben feltétlenül azon az állásponton kell állni, amit Kádár elvtárs hangsúlyozott, hogy mi a Nyilatkozat alapján állunk, annak szellemében dolgozunk, és a Nyilatkozat visszatükrözi azt, hogy egyhangúlag elfogadott határozatról van szó, és ennek megfelelően bízunk abban, hogy minden párt, minden kommunista és munkáspárt a Nyilatkozatnak megfelelően fog dolgozni. Azt hiszem, hogyha a bizalmatlanságnak engedünk, hogyha nem fogja valamelyik párt végrehajtani ezt a Nyilatkozatot, súlyos károkat okozhatnánk a nemzetközi munkásmozgalomnak. Természetes dolog, mi tudjuk, hogy a kínai elvtársak álláspontjukat nem tudják mindjárt megváltoztatni, de bízunk abban, hogy győz Kínában is a helyes szemlélet, és az utóbbi hetek tapasztalata tényleg azt bizonyítja, hogy a kínai elvtársak igyekeznek a Nyilatkozat szellemében dolgozni. Azt hiszem, nekünk ezt a kérdést alá kell húznunk, mert az ellenség is táplálja Nyugatról, hogy hiába írták alá, csak formális a megegyezés, nem értenek egyet azzal ezek, azok, amazok, szeretnék, ha továbbra is vita lenne köztünk. Sajnos egyesek ma Magyarországon is vagy értetlenségből, vagy apolitikusságból vagy más szempontból kiindulva azt szeretnék, ha mi a tömegek között most is arról beszélnénk, hogy milyen kérdésekben volt polémia, és milyen kérdéseket kellene még megvitatni, hogy tisztábban lássák ezek, vagy azok. Úgy gondolom, hogy a politikai napi agitációs munkában tényleg úgy kell a kérdéseket felvetni, gondoljunk arra, hogy a mi fejlődésünktől is függ, hogy ezt a határozatot a nemzetközi munkásmozgalomban hogyan hajtjuk végre, és mi is felelősek vagyunk azért, hogy a mi pártunk fellépése egyik-másik 932