A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1959-1960. évi jegyzőkönyvei (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 35. Budapest, 1999)

kívánta, mint egyik fő kívánságát a kommunista világmozgalomnak. Úgyhogy a kínai elvtársak, úgy látszik, minthogy a saját nemzeti alapjukat veszik csak alapul, és nem elemzik a világhelyzetet úgy, ahogy a Szovjetunió Kommunista Pártja, a mi pártunk és a többi testvérpárt, nem értik meg a békeharc jelentőségét, nem értik meg, hogy milyen jelentősége van ennek a nemzetközi osztályharc szempontjából, nem értik meg, hogy ez a legdöntőbb kérdése a nemzetközi munkásmozgalomnak. Lemondanak arról, hogy teszem az amerikai vagy angol proletariátus egyszer szembeszállna a saját imperialistáival a béke kérdésében, ami hogyha bekövetkezne, feltétlenül óriási forradalmi fejlődést jelentene Amerikában, Angliában, azért beszélek erről a két országról, mert a kommunista pártok ottan nem erősek, de a proletariátus maga erős. Nem értik meg ennek a jelentőségét, és nem értik meg azt, hogy e tekintetben előrejutni és e tekintetben mozgósítani további milliókat — és különösen a kapitalista államokban —, jelenti a zálogát a kommunizmus győzelmének világszerte. A háború és a béke kérdésében mi nem vagyunk egy állásponton. A kínai elvtársak nem fogadták el a testvérpártok álláspontját. Úgyhogy mi nem közeledhetünk az ő álláspontjukhoz. És ebben igaza van a testvérpártok értekezletének, annak, amit Kádár elvtárs mondott, amikor itt kifejtette, hogy élesen, habár barátian is, mint testvérpárttal szemben, fel kell lépni az ellentmondások ellen. Ezen a dolgon csak úgy lehet segíteni, és úgy lesz segítve majd, hogyha a kínai elvtársak fogják revideálni a saját álláspontjukat. Most a kérdés az, valószínű valamennyiünk számára, hogy az mégis belátható időn belül meglesz-e. Elvtársak, addig, amíg ezek a tényezők szerepet játszanak, az amerikai imperializmus intrikái és agreszszív cselekedetei Távol-Keleten, addig persze őnekik nagyon nehéz likvidálni a mostani álláspontjukat, és addig, amíg a belső helyzetben valamilyen változások, reformok, szóval átalakulások nem mennek végbe náluk — mert megmondom, hogy mire gondolok —, az is nehezíti azt, hogy ők helyes álláspontra helyezkedjenek. Mindazonáltal, minthogy a szocialista világtábornak, a szocialista világrendszernek az ereje állandóan nő, az imperializmus ereje csökken, az imperializmus agresszív lehetőségei is csökkennek, ennek be kell következnie a Távol-Keleten is. Ami pedig a belső kérdéseket illeti, itt a kínai elvtársak, miután megteremtették a népi kommunákat, és úgy tudom, hogy most már tovább is mentek, a városokban is népi kommunákat hoztak létre, amit én nem értek, és minthogy nem értem, nem is tudnék a magam részéről helyeselni, de minthogy ők bizonyos átalakításokkal, reformokkal most már nem egyenlősdit csinálnak, hanem a munka szerint béreznek, a teljesítmény szerint béreznek, legalábbis elkezdték ezt alkalmazni, már szélesebb méretekben alkalmazzák, már eltértek attól a gyakorlattól, ami 1958 végén, meg 1959 elején volt. Ez az egyenlősdiség tulajdonképpen az iparban is igen nagy mértékben, a mezőgazdaságban rendkívül nagy mértékben, ez segíteni fog nekik, mert így belezökkennek egy helyes kerékvágásba, [sic!] Az ő nemzeti adottságaik, különleges adottságaikból jöttek létre ezek a formációk, ezek a népi kommunák és más egyebek, de azért a gazdasági törvények hatnak náluk, és ezeknek a hatása alól ők kivonni nem tudják magukat. Úgyhogy ez segíteni fog nekik abban, hogy helyes álláspontra helyezkedjenek. Az az érzésem, hogy ez nem fog gyorsan menni, de azért menni fog, és különösképpen azzal párhuzamosan fog menni, hogy a szocializmus építésében világos irányvonalat fognak követni, a szocializmus elvét fogják követni, mindenkinek a képessége szerint és mindenkinek a teljesítménye szerint. Ebben lehet nekik segíteni. Ilyen 931