A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1959-1960. évi jegyzőkönyvei (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 35. Budapest, 1999)

akkor szedni, mikor már olcsó, hanem igyekszik böngészni és leszedni az árut akkor, amikor mi több felvásárlási árat adunk érte. Egy dolog van, amihez én azért szeretnék hozzászólni, mert az meg nekem vesszőparipám. Ehhez hozzászóltam 1958-ban a Parlamentben a gazdasági aktíván, amelyet Apró elvtárs tartott, ez pedig a mezőgazdasági termelés és a felvásárlás összhangja. Általában a termelésnek a jobb megszervezése. Lehetne itt azt is mondani, hogy miért nem söprök a saját portám előtt,

71 de annyira hozzánk tartozik a mezőgazdasági termelés, mert az alapját képezi a felvásárlásnak. A felvásárlás oldaláról örökösen problémák vannak. Ebben az anyagban a 13. oldalon van egy pont,

72 amely az 1961-es évi termelési terveket — mondja — a népgazdasági tervekkel összhangba kell hozni. Én ezt szeretném konkrétabbá tenni és valami olyasmi fogalmazást adni neki, hogy a népgazdaság részére szükséges mezőgazdasági áruk teljes mennyiségének megtermeltetésére, annak kötelező átadására a mezőgazdasági termelést irányító hatóság, FM, tanácsok tervben legyenek erre kötelezve. Jelenleg az a helyzet, hogy sok olyan mezőgazdasági termés, amely fogyasztásra alkalmas, nem válik áruvá. Egyrészt azért, mert a felvásárló szervek hibájából is, másrészt viszont azért, amire szintén rá kell mutatni, hogy nincsenek átadásra kötelezve. Ez volt a cukorborsónál, ez volt most pl. a dughagymánál. Kimentünk Csongrádba, mert jelezték, hogy baj van a dughagymával. A termelőszövetkezet annyi dughagymát volt hajlandó felszedni, amennyire neki szüksége van. Azt mondta, kérem, amennyiben a népnek szüksége van rá, gondoskodjon munkaerőről, és szedje fel. A termelőszövetkezet nem volt kötelezve az átadásra, ők ezt így értelmezték. Azért mondom ezt, mert a mezőgazdasági árunak nem túlnyomó többsége van még szerződéssel biztosítva, hanem kevesebb. Azt gondolom, hogy az egész árut vagy meg tudjuk termeltetni, [stb.] mert ha meg tudjuk termeltetni, akkor arra a mennyiségre számít minden felvásárló, amit optimális körülmények között meg tudunk termeltetni, és át tudunk adni. Sokszor a szerződött árut sem akarják átadni, elég ismeretes — az elvtársak előtt szó esett róla —, sok akadály van a burgonyánál is, de ezt nem akarom újra elmondani. Sokszor az a helyzet, hogy a termeltetését felelős állami szervek, mivel nincsenek arra kötelezve, hogy a népgazdaságnak szükséges árut feltétlenül átadják, ez sok hibának és vitatkozásnak a forrása. A mezőgazdasági termeltetés nem vitapartner, [sic!] véleményem szerint, hanem olyan hatóság, amelynek jelenleginél nagyobb befolyást kell a termeltetésre gyakorolni. Biztosabbá kell a termeltetést tenni, annál is inkább merem ezt mondani, mert több elvtárs elmondotta, hogy bevezetnek olyan gyakorlatot, hogy a községi tanács ülésén jóváhagyják a tervet, amely szerint a községnek bizonyos mennyiségű árut a központi árualapba termelni kell. Tehát a község dolga, hogy irányszámokként megadja részben a termelőszövetkezeteknek, részben megbeszélje egyéni parasztokkal, és biztosítsa, hogy abban a községben az a mennyiségű áru átadásra kerüljön. Ebből a hibából táplálkozik az is, mint forrásból, hogy sokszor a termeltetők a termelési ciklus elején és végén nem akarják az árut átadni, amikor azok értékesebbek. Zömmel a termeltetési ciklus közepén jelentkezik az áru. Akkor természetesen mindenki joggal reklamálja, hogy nem vesszük át az árut. A paradicsomnál, ahogy szokás mondani felvásárlási szaknyelven, megfürödtünk, úgyhogy kb. 700 vagon paradicsomot adtunk át a fogyasztásnak ráfizetéssel. Azért, mert Kovács 817