A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1959-1960. évi jegyzőkönyvei (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 35. Budapest, 1999)

népgazdasági szinten valamit, de nagyon sokat jelent a tsz-nek is, mert kiesik az osztalékból, egyébként oszthatná. Feltétlenül szükséges, hogy megalapozzuk a szövetkezetet, mert egy csomó problémánk van és lehet, és főleg azoknál a szövetkezeteknél van, amelyek semmi tartalékkal nem rendelkeznek, és ezek minden évben teljesen az időjárásnak és egyebeknek a függvényei. Véleményünk szerint helyes az, hogy bizonyos részig korlátozzuk, hogy mit oszthatnak, természetesen politikai meggyőzést eszközölve. Úgy vesszük észre — eddig két ilyen tsz-szel tárgyaltunk —, hogy mindegyik megértette, hogy az idén osztok 45 Ft-ot, akkor azt várja, hogy jövőre majd 50-et osztanak, ne pedig az eredetileg betervezett 30-at, s azt tetőzze meg két vagy öt Ft-tal, és akkor mindenki dicsérni fogja a szövetkezetet és vezetőit. Azt gondolom, hogy ez feltétlenül helyes. Végezetül, elvtársak, azt vetném fel — bár a másik napirendi pontnál gondoltam, de egy gondolattal —, hogy véleményem szerint amíg a termelés és a felvásárlás mechanizmusán a tervezésnél bizonyos változtatásokat nem hajtunk végre, addig nagyon komoly problémáink lesznek. Egy sor dolgot egyszerűen nem tudtunk eladni, mert nem vásárolták fel. Például ott volt a gyümölcs, meg volt határozva, hogy tíz mázsát vásárolnak fel, mert ennyit tudnak ma elszállítani. Nem veszik meg olcsóbban, mikor nagy a kínálat, pedig megvehetnék olcsóbban is, és az a munkás megehetne nyugodtan olcsóbban is. Sok ilyen dolog van, ami zavar bennünket, zavarja a termelőszövetkezetet és véleményünk szerint a népgazdaságot is. Sokszor szidnak bennünket olyan dologért — joggal egyébként —, hogy a városban nincs ez vagy az, pedig ott rohad a termelőszövetkezet nyakán. Kellene gondolkodni rajta, hogy milyen, [sic!] majd talán a másik napirendi pontnál megmondjuk még a pontos javaslatunkat, nem akarok most erről beszélni, tekintve, hogy nem ehhez a napirendhez tartozik. KISS KAROLY elvtárs: Elvtársak, javasolom, tartsunk 15 perc szünetet. Szünet KISS KAROLY elvtárs: Tatár Kiss Lajos elvtárs következik. TATÁR KISS LAJOS elvtárs: Tisztelt Központi Bizottság! Kedves elvtársak! Én is azzal kezdeném, hogy az előterjesztett anyaggal és Fehér elvtárs referátumával teljes mértékben egyetértek. Hozzá tenném mindjárt, egyetértek azokkal a bíráló megjegyzésekkel is, amelyek elhangzottak a zöldség, gyümölcs, tojás, baromfi felvásárlásával kapcsolatban, nem is azért kívánok szólni, hogy tisztára mossam a felvásárló szerveket, mert úgy gondolom, erre nincs és nem is kapnék elegendő időt. Mégis szeretném elmondani azt, ahogy én tapasztalom, az alapvető hiba nálunk az — és ezen kell és fogunk változtatni —, hogy a gyors fejlődést nem tudták követni a felvásárló szervek sem technikai felkészültségben, sem pedig szemléletben. Ez az utóbbi talán még pontosabb. Szó volt itt arról — valamelyik elvtárs felvetette —, hogy előfordul az: nem veszik át olcsóbban az almát. Sajnos előfordul, ennek az az egyszerű magyarázata, hogy a felvásárló szervek jelentős cikkekben még Ft érték után kapják a prémiumot. Ez az igazság, elvtársak. Nem súlyban, hanem Ft értékben, meghatározott terv alapján. Ha a legolcsóbb áron veszi át, akkor ugyanazért többet kell dolgozni. Logikus, hogy tartják az árat. Ennél furcsább helyzet is van. Érdekelve vannak például a káló megtakarításánál. Kb. 100 ezer Ft-ot lebonyolító üzletnél van mondjuk 2000 Ft káló, ha megtakarítja, 50% a boltosé. Ebből aztán következik az, hogy délután már nincs áru, mert jobban jár, ha üres a bolt. Ez nem olyan istencsapás, 815