A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1959-1960. évi jegyzőkönyvei (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 35. Budapest, 1999)

hónap alatt összehoztuk az állatokat, akkor nagyon komoly kiadásként terhelte a szövetkezeteket. Javasolom, hogy bizonyos részét az előterjesztésnek módosítsuk. A rendelkezésre álló kereten belül még egyszer hangsúlyozom — a gép- és a műtrágyakedvezményt —, hogy gondolja meg a Központi Bizottság: hagyjuk meg. Helyette az építést, az építőjellegű beruházást csökkentsük. Azért javasolom ezt, mert mind a kettő közvetlen hat ki a termelésre. Tudom, hogy bizonyos értelemben műtrágya probléma van, akkor is ezt tudom javasolni. A tapasztalat alapján, véleményem szerint sokkal hasznosabb, mint ha az építő jellegű beruházásra fordítanánk az összeget, mert ez azonnal jelentkezik lényegében a termelést területén és lehet csökkenteni az építő jellegű beruházásokat. Itt van pl. a géppel kapcsolatban. Állítom, hogy összegszerűségében nem jelentős dolog, mert ma már el kell érni, hogy a gépállomásoknak egy normálholdra eső [költség] összege csökkenjen. Nagyüzemi táblák vannak és már nálunk kb. 15-20 Ft-tal csökkent az idén is az előirányzathoz képest. Úgyhogy ez jelentős anyagi elvonást a népgazdaság más területéről nem jelentene. A másik ilyen probléma az őszi kezdés. Azt javasolnám, elvtársak, hogy ezt a megyékre kellene bízni. Helyes lenne, ha a Központi Bizottság esetleg kimondaná, hogy kezdjünk. A tapasztalat azonban azt bizonyítja — az őszi kezdéssel kapcsolatos tapasztalat —, hogy mi pár községben kezdtünk, de még mindig isszuk ennek a levét. Például Berzence az egész járásra, sőt a másik járásra is negatív hatással van. El lehet képzelni — véleményem szerint — úgy a kezdést, mikor megalakítjuk a termelőszövetkezetet, ahogyan csináltuk már ebben az évben a megyében: egyszerűen néhány helyen azt mondjuk, ahol nincs megfelelő erő, beruházást sem adunk oda. Még egyszer alá szeretném húzni: gép- és műtrágya segítséget kivéve, nem adunk beruházást sem. Azt mondjuk: kérem 30%-a, egyharmada, vagy 50%-a a termésnek legyen a termelőszövetkezetbe tömörült paraszté. így elérjük, hogy lesz az őszre vetőmagunk, takarmányunk. Megfelelő gazdasági alappal tudunk a következő évben indulni. Ezt minden paraszt szívesen elfogadja, aki belépett a termelőszövetkezetbe. Nagyon negatív volt nálunk a gyakorlati tapasztalat az őszi kezdéssel kapcsolatban. így nem kell mindjárt adni az államnak sem vetőmagot, sem takarmányt, és a következő évben már tud termelni. Mi néztük, hogy a mérleghiány egy sor területen miért jelentkezik. Azért, mert az első évben két vetőmagot kell, elvtársak, visszaadni. Az egyiket a parasztnak, aki odaadta a vetőmagot — legtöbb esetben ezt természetben adják —, a másik pedig úgy jelentkezik, hogy a földbe kerül. Ez nagyon érzékenyen érinti az induló szövetkezeteket. Vita volt itt az anyagi ösztönzőkben, ezt a jelentés is felveti. Somogy megyében ebben az évben az anyagi ösztönzők különböző formáit alkalmaztuk, széles skáláját, hogy úgy mondjam. Mi a tapasztalatunk? Az, hogy ahol az elején mindjárt úgy indult, hogy a termelési folyamatot premizáltuk — tehát a kukorica vetésétől egészen a betakarításig —, ott az anyagi ösztönző nagyon jól hatott. Úgy is, ha mindjárt úgy egyeztünk meg, hogy harmadába kapod meg. Hol nem volt helyes ez, elvtársak? Mikor úgy adtuk, mikor az élet úgy mondván kényszerített rá. Most pl. a burgonya felszedésénél, nem kapált, de felszedte a burgonyát, és sok esetben odaadtuk hatodát neki, hogy gyorsan szedje ki, és ezzel nem segítjük elő, hogy több teremjen. Véleményem szerint, elvtársak — mi sokat vitatkoztunk ezen —, úgy szabad premizálni, különböző anyagi ösztönzőket alkalmazni, hogy az a termelést segítse 811