A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1959-1960. évi jegyzőkönyvei (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 35. Budapest, 1999)

volt, a jövő esztendőben kell tovább fejleszteni. Elsősorban, hogy prémiumot a többtermelés után kapjanak, azt kell célul kitűzni. A torzulásokat pedig akár jobbra történik, akár balra történik, le kell nyírni. A szövetkezetek 30-35%-ánál úgynevezett túlelőlegezés van. Ez a szakkifejezés a következő. Van egy terve a termelőszövetkezeteknek, amelyet január-márciusban hagytak jóvá. A bevétel: a jövedelemnek 60%-át év közben ki lehet osztani. Ezt mondják ki a mi rendeleteink. Közben azonban az történt, hogy a bevétel egy része az előbb mondott ok miatt nem valósul meg. Ugyanakkor kiosztották azt a 60%-ot és most már magasabb túlelőlegezésben vannak. Mi a veszélye? 1300-1400 szövetkezetről van szó. Az a veszélye, elvtársak, ha ezt tovább engedjük — pl. amit Horváth András elvtárs mondott —, hogy ezek a szövetkezetek nem fogják tudni teljesíteni kötelezettségeiket az állam felé, és a zárszámadás után nem fog tudni osztani. De ezen túlmenően még az a veszély áll fenn, hogy ha különösen ez a természetbeni túlelőlegezés folytatódik, hogy a jövő évi termelési alapjukat, a kenyerüket, vetőmagot és így tovább, megeszik. Mi időben egy rendeletet adtunk, és ez ellen a rendelet ellen nagyon sok megye tiltakozik. De, elvtársak, ez a mi pénzügyi politikánk. Igaz, hogy a rendszerben is van hiba, mi lehetővé tesszük, az év elején elfogyasszuk az előleget, és nem a nagy munkák után. Ezen fogunk változtatni. De azt, elvtársak, nem csinálhatjuk meg, hogy betervezte a szövetkezet jól-rosszul azt a tervet, és az állam kötelezettséget vállaljon, hogy a munkaegységre betervezett forintot kifizesse. Végeredményben a termelőszövetkezet a tagoké és nem az államé. A termelőszövetkezeti tagok nem állami gazdasági munkások, hanem teljes jogú tagjai a termelőszövetkezetnek. Ez egy konzekvencia, és ilyenek vannak, amikor ilyen nehézségeink vannak. Ismétlem, négy és félezer szövetkezetből mondjuk kereken 1500 szövetkezetben vannak ilyen problémák, amelyeket mi le tudunk vezetni akkor, ha a vezetők őszinték. Nem egy helyen azt tapasztaltuk, elvtársak, hogy nem mondják meg a tagoknak, hogy kedves elvtárs, mi terveztünk ennyi kukoricát, ennyi sertést, ezt ilyen és ilyen oknál fogva nem tudjuk megcsinálni, ezért a jövedelem csökkent. És ténylegesen, elvtársak, úgy van a dolog, ahogy egyszer egy elvtárs mondta, hogy nem az a jó termelőszövetkezeti elnök, s nem annak van tekintélye, aki mindig szaval. Hanem annak van tekintélye, aki őszintén beszél az emberekkel, mindent megtárgyal velük. Mozgósítani tudja őket, mikor jó az idő, együttesen érik el a jó eredményt. És ha rossz idő van, akkor megmondja, hogy mindent megtettünk, de hát mit csináljunk, az időjárás, egyéb okok megakadályozzák, hogy a betervezett tervet elérjük. Itt a fő hiba abban van, hogy a tagoknak nem mondják meg ezekben a szövetkezetekben, hogy ilyen és ilyen okoknál fogva a bevétel bizony ennyi lesz, jönnek az FM-hez, jönnek a Pénzügyminisztériumhoz, hogy mi adjunk segítséget, forintot. Múlt évben, amikor a zárszámadást a megfelelő párt- és állami szervek elé vittük, már ezt javasoltuk is, emellett kitartunk. Ezt a helytelen pénzügyi politikát nem folytatjuk. Persze így lezárni a kérdést nem lehet. Mi lesz azokkal a szövetkezetekkel, ezzel a 3-4, vagy 500-zal? Persze, Horváth elvtárs és más elvtársak, ezek a régi rossz szövetkezetek. Azt nem csinálhatjuk meg, hogy minden évben valamit kitalálunk, hogy mégis valami pénzt adjunk nekik, és a következő évben újra jelentkeznek. A jellemző, hogy nem mindig újabb és újabb 3-400 rossz szövetkezet, hanem zömében ugyanazok. Az eddigi tapasztalatok azt mutatták, az a módszer, hogy oda jó vezetőket küldjünk, ez nem megy, mert a jó szakember annyi helyre mehet, amennyire akar. S mindenesetre jó szö808