A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1959-1960. évi jegyzőkönyvei (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 35. Budapest, 1999)
vetkezetbe fog menni, s nem rossz szövetkezetbe. Tehát azt tudjuk ajánlani, hogy az FM ezeket a szövetkezeteket olvassza be jó szövetkezetekbe, s mi a Pénzügyminisztériummal segíteni tudunk abban, hogy a rossz szövetkezet adósságát felfüggesszék. A tagok közül vegyék fel, aki szorgalmas ember — végeredményben számtalan helyen ezt már megcsinálták —, és akkor végeredményben ezeket az évek óta meglevő nehézségeket úgy gondoljuk, meg tudjuk oldani. Említettem, elvtársak, hogy ebben az esztendőben az ösztönzők előrevitték a termelést. Ez gyakorlatilag azt is jelenti, hogy a prémiumok alapján ebben az esztendőben több búza és több takarmány jut a termelőszövetkezeti tagoknak, mint az előző évben. Amit Kovács Imre elvtárs mondott, az alaphang egy kicsit pesszimista. Gondolom, nem könnyű most a felvásárlás munkája, de azért a polarizáció — külön van a sertés, külön van a takarmány — egy kicsit kezd megváltozni. Pl. Tolna megyében az elnökhelyettes elvtárssal beszéltem, és azt mondta, hogy az ottani burgonyatermés 10%-át, kukoricatermés 20%-át különböző címeken a tagoknak kiosztják. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy nem egy szövetkezetben a tagok több takarmánnyal fognak bírni, mint amennyi a háztáji szükséglet, és így lehetőség van arra, hogy szerződést kössünk velük is. Kell, hogy kössünk, mert ha nem, akkor tartalékolják, és kezdenek spekulálni. Azt tapasztaljuk, hogy nagyon nagy a nyomás a tagok részéről, mert magas a piaci ár, hogy minél többet adjanak ki. Ennek a nyomásnak engednek a termelőszövetkezeti vezetők, és nem egy esetben — tavasszal — egyes járási, megyei vezetők is. Úgyhogy itt az objektív lehetőség megvan. De ezzel kapcsolatban fel kell ismerni a helyzetet, másrészt pedig, elvtársak, fel kell lépni az ilyen hiányosságok ellen. Én csak Borsod megyéről tudok, amely októberben hozott ilyen zárt levelet a megyei pártszervezeteknek, [sic!] Az előbb mondottakkal kapcsolatban a szövetkezetekjövedelemosztását illetően fellép az indokolatlan osztások ellen, nagyon reálisan értékeli, mondja meg, a hibák honnan eredtek, hogy kell ezeket a hibákat megváltoztatni, fellép a liberalizmus ellen. Október közepén tette, és meg vagyok győződve, hogy Borsodban minden pártszervezet ezt megtárgyalja, ennek a hatása meglesz. Ahol még nem tették meg, ezt ajánlani lehet. Ilyen dolgok olyan régi szövetkezetekben is vannak, mint a túrkevei szövetkezet. Százhúsz vagon abrak hiányuk van az állatállomány eltartását illetően, és mégis a tagoknak 96 vagont szétosztottak. És még mondhatnék egy csomó ilyen példát. Van itt erős nyomás, minden gyengébb szövetkezetnél, hogy most mindent a tagoknak és keveset a közösnek. Ezzel szemben fel kell lépni, ezt nem lehet megengedni. Még, elvtársak, két dolgot szeretnék mondani. A háztájival kapcsolatos álláspontunk. Ezt mi kialakítottuk elég régen, és el kell ismerni, hogy nem minden konstrukció vált be, de akarjuk, nem akarjuk, minekünk a közös erőteljes fejlesztése mellett a háztáji árutermelést biztosítani kell. Itt nemcsak sertésről van szó, hanem szarvasmarháról, borjúról, elsősorban baromfiról van szó, és nem akarom folytatni. Úgyhogy nem engedheti meg magának senki, elvtársak, hogy nem értem ezt, vagy nem hajtom végre. Hiába, elvtársak, nem megy másképp a dolog. És minekünk, miután most a kormány is segített, hogy valamivel több takarmány jusson ilyen célra, s ezt a lehetőséget fel kell használni. Alapvetően tisztázni kell ott, ahol tisztázandó a háztájival kapcsolatos állomány. A várható mérleghiánnyal kapcsolatban azt mondhatom: jelenleg, szeptemberben, az a helyzet, hogy nem magasabb a mérleghiány, mint a múlt esztendőben 809