A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1959-1960. évi jegyzőkönyvei (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 35. Budapest, 1999)

zik 100-120 munkaegységet, ilyen illegálisan, és 60 000 tag nem dolgozik, tehát 870 ezer tagból 200 ezer nem dolgozik. Hát ezt ugye azoknál a szövetkezeteknél — mert ez nem egyenlően oszlik szét — igen komoly nehézségeket okoz. A munkaszervezésnek a hiányosságai miatt következtek be a bevételi kiesések. Nagyon meglazult a szerződéses fegyelem, ez kétoldalú dolog, ez a felvásárlási munka hiányosságain is múlik, nemcsak a termelőszövetkezetek ilyen irányú törekvésén. Végül a harmadik: az időjárási nehézségek, amely 450 milliót tett ki, ebből 350 millió esik az aszályra. Akárhogy számolja az ember, azt nekünk, elvtársak, akik irányító helyeken vagyunk, tudni kell, hogy a mi nem kielégítő munkánk következtében legalább 500 millió esett ki a termelőszövetkezeteknél az 1,4 milliárdból. Azért mondom, mert nem egy helyen tapasztaltuk, hogy meglesz a termés, meglesz, nem lesz meg, nem lesz, elvégzik a munkát, nem végzik el, szinte kívül állnak a dolgokon. Kicsit meg kell érteni, hogy a megyékben ezek az adatok is megvannak, hogy lemérjék, hogy mi múlott a megyén a bevételi kiesésben, akkor rá fognak jönni, hogy ha kicsit jobban dolgoztak volna, akkor feltétlenül az eredmények is jobbak lettek volna. Az adatok arra mutatnak, hogy a jövedelem a közös munkából kb. csak 80%-a lesz a tervezettnek, az előbbi okok miatt. Ez egy olyan dolog, hogy a mezőgazdaságban előfordulnak jó esztendők és rossz esztendők. De itt azért vigyáznunk kell, elvtársak, arra, hogy a terheket azért valahogy megosszuk. Hogy ne az álljon elő, ami nem egy helyen van, hogy a szövetkezet gyenge, de a tagok jól élnek. Hogy ami most van a szövetkezetben, azt kiosztják, a szövetkezet nem tudja a kötelezettségét teljesíteni, kimutat olyan 6 forintos jövedelmeket, amit a Horváth elvtárs mond, ilyet mutat ki, a tényleges helyzet azonban más. A jövedelmek körül, elvtársak, nagyon nagy a szóródás. Ezek nem pontos, nem biztos adatok, mert szeptemberi adatok, ilyen várható adatok ezek, nagy a szóródás, de azért azt mutatja, hogy a tavalyival szemben, ha vigyázunk rá, hogy ami még hátra van, jól végezzük el, betakarítást stb., akkor kb. 50-100 forinttal lesz csak kevesebb az egy holdra eső jövedelem, mint tavaly volt. És, elvtársak, ha számításba vesszük — én nem mondom, hogy ez jó —, de ha számításba vesszük, hogy tavaly óta 2 millió holddal mentünk előre, és ténylegesen nem volt jó az időjárás, akkor ez a kiesés nem olyan veszélyes. Ehhez az kell, hogy ténylegesen minden időt kihasználva, megfogjuk a dolog végét, gépállomásoktól kezdve, és ami van, azt a közösbe behozzuk, és megfelelő módon tudjuk mi szétosztani. Az egy tagra eső jövedelem — nem érdekes a munkaegység, mert azzal lehet, elvtársak, játszani, sok munkaegységre kevés forint esik, kevés munkaegységre pedig sok forint esik - úgy néz ki a szeptemberi felmérés alapján, hogy 1000 forinttal lesz kevesebb, mint tavaly volt. De ehhez valamit hozzá kell számítani. Ami sajnos a termelőszövetkezeteink könyvelésében — egy részében a szövetkezetek könyvelésében — nem szerepel, a prémium, és az egyéb ilyen munkaegységen túl adott különböző juttatások. Ha mi ezeket számításba vesszük, akkor azt lehet mondani, hogy az egy tagra eső jövedelem az valamivel lesz csak kevesebb, mint a tavalyi esztendőben volt. Nagyon megnyugtató a fejlődés szempontjából, hogy a legjobb eredményt, a tavalyi eredményt meghaladó eredményt elsősorban azok a megyék érték el, elsősorban, akik — Győr, Sopron, Veszprém — az átszervezésen már átestek. Ezeket a prémiumokat, ösztönzőket a mi megállapításaink szerint alapvetően helyes volt bevezetni, és nagyon nagy segítséget nyújtott ott, ahol helyesen alkalmazták a munkában. De nagyon sok helyen torzulás volt. Helyenként azt, ami jó 807