A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1959-1960. évi jegyzőkönyvei (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 35. Budapest, 1999)

amelyre nekünk most a határozathozatalnál nagyon komolyan fel kell figyelnünk, és fel kell erre készülnünk. A másik kérdés, amiről szeretnék pár szót mondani, az állami támogatás alakulása, amelyről szó esett, a 3004-es.

62 Itt, elvtársak, semmilyen változás nincs az ez évihez képest, differenciál az új és a régi termelőszövetkezetek között. Amiben változás van, azt indokolja a termelőszövetkezetek megszilárdulása, hogy ebben az évben, illetve 1961-ben a meglevő nehézségek ellenére is, az itt elhangzott elgondolásokat is számításba véve, nagyobb teherbírásra hívjuk fel a termelőszövetkezeteket, mint ebben az évben. Hát ez megmutatkozik elsősorban, hogy emeljük a gépállomási díjakat az első éves szövetkezeteknél, 60 forint helyett 80 forintra, szóval két kategória marad az eddigi 3 helyett, 60, 80 és 100, most 80 és 100 lesz, és másodsorban megszüntetjük a műtrágyával adott kedvezményt. Ez egy nagyon indokolt dolog. Itt nem arról van szó, hogy rá kell beszélni a szövetkezeteket, hogy műtrágyát vásároljanak — ezért kellett a kedvezményt bevezetni —, mert nem tudjuk kielégíteni műtrágyából a termelőszövetkezeteket, nem beszélve arról, hogy ez az ár is egy kedvezményes ár. Ez az elgondolás beleillik a Politikai Bizottság határozatába

63 — a szeptember 20-i —, hogy az állami támogatás összege 1961-re ne haladja meg az ez évit. Nem haladja meg, pár százmillióval kevesebb, és az egész jellege az, hogy jobban ösztönöz a saját erőre. Ezzel kapcsolatban egypár számot érdemes elmondani, ami mutatja, hogy amit mi csinálunk, az helyes és igazságos és elérhető. 1959-ben a termelőszövetkezetek összberuházása 2,8 milliárd volt, a saját erő pedig 380 millió volt ebből. 1959-ben, illetve 60-ban ugyancsak annyi a beruházás, és fölment 500 millióra a saját erő. Jövőre a beruházás 2 milliárd körül lesz, ilyennel számolunk, és 600 milliót várunk saját erőként a termelőszövetkezetektől. Ennek minden reális alapja megvan, nem túlzottak. Az egy kat. holdra eső támogatás — mert azért ezt is tisztázni kell — 1959-ben 2300 forint, 1960-ban 1860, és 1961-ben 1535 forint lett. Itt mi beszámítjuk a 61-es támogatásba azt a 600 000 holdat, amelyről az előbb beszéltem, hogy ott III. típust szervezünk. Az össztámogatáson belül adókedvezménnyel és mindennel együtt, amely támogatás kétféle, közvetlenül szolgáló és közvetve szolgáló szociális és egyéb ilyen dolgok, az össztámogatáson belül csökken a termelést közvetlenül szolgáló, és ahogy nő számszerűen a termelőszövetkezet, úgy nő az ilyen szociális közvetett támogatás. A következő, amit szeretnék felvetni, elvtársak, azok a lazaságok, amelyek a mi termelőszövetkezeti mozgalmunkban megvannak, és amellyel szemben egypárszor már felléptünk, de most nagyon határozottan fel kell lépnünk. Itt lényegében amit én mondok, az nem gyengíti azt, hogy a mi termelőszövetkezeti mozgalmunk — figyelembe véve az 1960-as gyors felfutást —, mert tapasztaltabbak voltunk, jobban fejlődött, határozottabban szilárdult meg, mint 1959-ben. Ugyanakkor — hisz itt van a mezőgazdaság is Magyarországon — mutatkoznak a népgazdasági feszültségek, és azok a hibák, amelyeket a PB szeptember 20-i határozata leírt, pontosak a mezőgazdaságra is. Én nem akarom azokat elmondani, csak kell, hogy tudjuk, hogy ezek nemcsak az iparra vonatkoznak, hanem a mezőgazdaságra is. És én a Kádár elvtárssal teljes mértékben egyetértek azzal, hogy az okok között ugyan negyedik helyen van, hogy a mezőgazdaság elért gyors fejlődése is hozzájárult a feszültségekhez, ezt nekünk nagyon komolyan kell vennünk. Ennek nagyon konkrét megjelenési formái vannak, a szövetkezetek 30-35%-ában. Egy pár ilyen dolgot, elvtársak. De mindjárt az elején talán megmondhatom azt is, hogy az is 805