A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1959-1960. évi jegyzőkönyvei (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 35. Budapest, 1999)

ha, amely kívül van, odaadjuk a tehénre azt, ami van, vagy a sertésre ne a tizenkilenc megyében, vagy a nyolc megyében, ahol a szervezés folyni fog, osszuk szét, hanem ott, ahol a leggyorsabban visszatérül. Azért kell ezeket felvetni, mert amikor majd a konkrét tárgyalásokról lesz szó, kell, hogy a Központi Bizottság irányelvei mindenki számára kötelezőek legyenek. Számításba kell venni azt is, hogy ha a növénytermesztést vesszük alapul a még kintievőknél, ott ténylegesen a Polgár község nagyon jellemző. Ami az állattenyésztést illeti, ott már kicsit más a helyzet, mert ott ezeknek a kintievőknek a súlya az állattenyésztés árutermelésében magasabb, mint a növénytermesztésben. Sertésben is nagyobbak a lehetőségek, szarvasmarhában, baromfiban és így tovább. Szóval mindezeket figyelembe véve, azt hiszem, úgy kell nekünk tovább dolgozni, hogy a megfelelő, a legjobb területeken, ahol a termelés emelése, az árutermelés emelése legjobban van biztosítva, ott szervezzünk III. típust, és a többi helyeken szervezzünk alacsonyabb típust. A másik, ami ezzel nagyon szorosan összefügg — most már kb. 12 túlnyomórészt átszervezett megyénk van —, ezt a 12 átszervezett megyét ezek a kérdések közvetlenül úgy ahogy most itt szó van róluk, nem érintik. Ott is van még szervezni való, de nem tömeges szervezésről van szó, mert egy-két vagy három év óta, négy év óta az átszervezés megtörtént. Itt a nagyüzem kialakításáról van szó. Most kitűnt, hogy a négy és félezer szövetkezetből ebben az ez évi nehéz viszonyok között is két ezer úgy állta meg a helyét, hogy meg tudott birkózni a különböző nehézségekkel. Ezek elsősorban természetesen az átszervezett megyékben vannak. Én azt hiszem, hogy az átszervezett megyék termelőszövetkezetei számára, figyelembe véve az egész képet, azzal az igényességgel léphetünk fel, hogy ott a legjobbak — mondjuk ez az 1500, 2000, amiről szó van — úgy dolgozzanak, hogy belátható időn belül az állami gazdaságok szintjét érjék el. Ez azért is reális, elvtársak, hogy ott a termelést emelik, és ilyen igényességgel lépjünk fel, s így segítsük a nagyüzem gyorsabb kialakulását. Jelenleg az a helyzet, hogy a négy és félezer szövetkezetből 500 vagy 800 olyan van, amely már ebben az évben is eléri, sőt meghaladja az állami gazdaságok termelését. Ez is arra mutat, hogy nekünk differenciáltan kell dolgoznunk, máshogy kell dolgozni, hogyha konkrétan akarjuk irányítani az átszervezett megyékben, és máshogy kell dolgozni, ha konkrétan akarunk irányítani az átszervezés alatt levő megyében. Szeretném felhívni a figyelmet — Kádár elvtárs már említette —, hogy nagyon nehéz lesz most a munkánk azért, mert III. típust szervezünk, I. típust szervezünk, szakcsoportot szervezünk, és ez új vonás. Azonkívül még ezt komplikálja az is, hogy miután a szakcsoportoknak is nagyobb súlyt kell adni, miután a helyzet olyan, hogy ez szükséges és helyes, itt a SZOVOSZ munkája, amely a szakcsoportokkal foglalkozik, kicsit kívül állt, III. típus volt a főirány, amelyben haladtunk. A SZÖVOSZ munkáját is nekünk nagyon komolyan figyelembe kell venni, s egy szervvel több az, amelynek a szövetkezetek szervezésébe, megszilárdításába bele kell kapcsolódnia. Végül azt szeretném megmondani elvtársak — Kádár elvtárs már utalt rá —, hogy pl. Németországban vagy Romániában, amikor átszervezték a mezőgazdaságot, nem mindenütt III. típusra szervezték át. A különböző típusok mindenféle fajtájával találkozunk, és ebből semmiféle baj nem származott. Ha végig tudjuk gondolni, értjük, hogy a helyzet ezt teszi lehetővé és szükségessé. És ha nem általában, nem sablonszerűén, hanem differenciáltan dolgozunk. Ez egy új vonás, 804