A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1959-1960. évi jegyzőkönyvei (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 35. Budapest, 1999)

Hát azzal mi lesz? Erre is válaszolni kell, meg az embereknek is, hogy ővelük mi lesz. Úgyhogy ilyen tágabb értelemben gondoltam én azt, hogy ne csak kizárólag a gazdaság vezetését, hanem az egész kormányzási szisztémánkat is egy kicsit meg kell vizsgálni.

94 Egyes felszólaló elvtársak kérdéséhez szeretnék kapcsolódni. Több elvtárs felvetette, hogy a munkaverseny-felhívásban legyen benne a termelőszövetkezeti parasztság is. Ez elég fogas kérdés, mert nem tudjuk, hogy melyikben legyen benne. Hát itt van ez az alaphatározat, talán ide valami mondatot lehetne még tenni, mert a felhívást a SZOT adja ki, és azért oda nagyon nehéz beleragasztani a SZOT-hoz a termelőszövetkezeti parasztságot. De ebben a határozatban legalább egy főcím alatt kell megemlíteni, hogy az össznépi munkából a termelőszövetkezeti parasztság is vegye ki a részét, illetve rájuk is számítunk. Tömpe elvtárs a „felhívás" kifejezést használta, és ezért nem értettem pontosan, de most világos, a határozatról van szó. Egy szimptóma van, amire érdemes gondolni, amit Tömpe elvtárs mond, hogy most úgy ment bégbe ez a szocialista átszervezés, hogy nem menekültek a parasztok a földtől. Ezt még más jelenség is alátámasztja. PL most a Határőrségnél leszerelések voltak, és nagyon érdekes dolog, hogy a korábbiakhoz képest sokkal kevesebb parasztlegény kérte, hogy visszamaradhasson. Pl. eddig elég sok parasztlegény kérte, hogy maradhasson a Határőrségnél, mert ott egy pályát látott maga előtt. Most nagyon sok parasztgyerek, és különösen Győr megyeiek, azt mondták, nem akarnak visszamaradni, hanem mennek haza a faluba. Kérdezik, Miért? Azt mondják, hát ott most már más világ lesz ezután, szocialista a falum. Szóval nemhogy menekülne a földtől, hanem bizonyos paraszti elemek vissza is fognak menni, akik a haladást, a kulturáltabb életet keresték, és azért hagyták ott a falut. Tömpe elvtárs megemlítette a termeltetési szerződések szorgalmazását, és azt mondta, hogy továbbra is nagyon fontos tényezője a népgazdaságnak. Megmondom őszintén, nemcsak nagyon fontos, hanem fő eszközünk a közellátásban, mert nincs beszolgáltatás. Tehát a fő eszközünk a szerződéses termeltetés, mert a piacra szorulás csak másodlagos lehet az állam szempontjából, mert tisztára a csődbe jut az állam, ha a fő a piacra szorulás. Úgyhogy, ha itt van késlekedés, akkor szorgalmazni kell, hogy az egész vonalon a szerződtetést igyekezzenek most megoldani. A kettős feladat megoldásával kapcsolatban itt több bizakodó hangot hallottunk Tömpe elvtárstól is és K. Nagy elvtárstól is. Mi azt hisszük, megoldható. És az, hogy érjük el a tavalyi szintet, az helyes törekvés, ti. sokkal szélesebb bázison kell elérni a tsz tavalyi szintjét, ez nem ugyanaz. Ha jóval jelentékenyebb bázison érjük el azt a növénytermelési pluszt, akkor az már segít is megoldani azt a kikerülhetetlen ellentmondást, hogy másutt meg viszont a termelés egy kicsit csökkenni fog. Bár mi úgy látjuk, hogy ez nem vészes, hogy az egyéni parasztnál valami borzasztóan csökkenne a termelés, nem vészes, de azért valami lesz, most egy kicsit. És ezt tudjuk ellensúlyozni. Most arra vonatkozóan, hogy háztájiba, vagy nem háztájiba termeljük ezt meg. Mi a háztájitól nem vagyunk megijedve, de azért azt ajánljuk, hogy a fő mégiscsak a közös gazdaság legyen, legfeljebb vihetjük azt, hogy erről a földről, ami itt van, többet kell az idén behoznunk, mint tavaly, amikor száz meg ezer dirib-darabban gazdálkodtunk, mert most szocialista gazdálkodás van. Ezért nézzétek meg a közöst és aztán még a háztájit is, és ahol valami lukat vagy helyet láttok, valamit vessetek bele, ami értelmes és célszerű. De azért előbb mégis a közös termelésre ösztönözzük őket és ne a háztájira. Ügy néz ki, hogy ez az éves 74