A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1959-1960. évi jegyzőkönyvei (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 35. Budapest, 1999)

nem volt, hogy a cukorgyárak termelését kampány közben csökkenteni kellett. Napraforgó lényegesen kisebb területen termett, mint tavaly. Ennek is azonban több mint fele kint van a földeken, és már nagyrészt feldolgozásra alkalmatlan, el van rohadva. Emiatt az egész növényolajipart kénytelenek leszünk a jövő év elején leállítani. Szerintem a legfontosabb feladat a meglevő termés minden eszközzel történő betakarítása és a kenyérgabonavetés teljesítése. Elöljáróban azt mondtam, hogy véleményem szerint a felvásárlási rendszer megfelel az új körülmények között is a szükséglet biztosítására, azonban bizonyos módosítások szükségesek az alkalmazásnál. Bizonyos kérdésekben a szemléletünkön is változtatni kell. Kétségtelen a felvásárlási apparátus felelőssége is a lemaradásért. A háztáji gazdaságok árutermelésének a fontosságát sem ismerték fel kellően, nem alkalmazkodtak a megváltozott körülményekhez. Nem kellő időben figyeltünk fel jelenségekre, nem kellő időben tettük meg a szükséges intézkedéseket. Nem akarom azt mondani, hogy a zöldség, gyümölcs, burgonya területén jelentkező átvételi problémák nem az én asztalom, ezért is felelősnek érzem magam, s rajta leszünk, hogy ezek a hiányosságok is megszűnjenek. Nagyobb követelményt kell felállítani elsősorban a szerződések teljesítésért. Fel kell számolni azt a liberalizmust, mely a területi szerveknél és felvásárlóknál egyaránt érvényesül, hogy a kötelezettségek megkövetelése valami adminisztratív intézkedés. Például a borszerződések teljesítésénél most az a helyzet, hogy majdnem minden termelőszövetkezet legtöbbször tanácsi igazolással, le akarja mondani a szerződések teljesítését, hogy a természetbeni kiosztásra és italboltba tervezett mennyiséget biztosítani tudja. Fel kell lépni az ellen a most már komoly túlzásokat eredményező szemlélet ellen, hogy a termelésnél jelentkező kiesést az értékesítésnél, a szabadpiaci árnál hozza be a termelőszövetkezet. Mikor ilyen súlyos pl. a borhelyzet, egy év alatt közel 400-ra növekedett a szövetkezeti italboltok száma, ahol az állami árnál lényegesen magasabb áron értékesítik terményeiket, amikor egyes termelőszövetkezetek szinte felvásárló tevékenységet folytatva, árfelhajtást eredményezve a községben, hozza fel a fővárosba a falu termékeit, de az ilyen törekvést erősíti pl. a Szabad Föld napokban megjelent cikke, amely a tsz-eket a későbbi jobb ár reményében lényegében tartalékolásra biztatja. Azt hiszem, a naturális szemléletet is szükséges visszaszorítani. A termelőszövetkezeteket a takarmányon kívül a természetbeni osztásról a pénzbeli osztás felé ösztönzi. Jobb a termelőszövetkezetnek, nem utolsósorban a felvásárlásnak, mert nem folyik szét az árutermelés. Helyesnek tartanám azt is, mindazon cikkeknél, ahol kötjük a piaci árakat, ne engedjük meg a termelőszövetkezeteknek, hogy lényegesen az állami ár fölött árusítsák termékeiket. Időszerű — és a kormány már határozatot hozott —, hogy fokozott mértékben kell a községekben a felvásárlás szempontjait érvényesíteni, és ezért szükséges, hogy bizonyos előirányzatokat, amiről a Központi Bizottság mostani ülésén is több szó esett, a községekig lebontsuk. A jelenlegi helyzetben ezt mutatja a piac, a feketevágások alakulása, sok a zavarosban halászó. Szükséges, hogy a spekuláció ellen az eddiginél lényegesen hatékonyabban lépjünk fel, s elsősorban az állomány védelmében a feketevágások ellen kell kíméletlenül fellépni. Szerintem nagyon körmére kell nézni a kényszervágást engedélyezőknek is. Hozzászólásomban nem kívántam kitérni a felvásárlás minden kérdésére, inkább a legfontosabbakat szerettem volna vázlatosan körvonalazni. 802