A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1959-1960. évi jegyzőkönyvei (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 35. Budapest, 1999)

kommunisták egy nyelven beszéljenek, egy irányba húzzanak. De bocsánat, amikor kétféle szerv van, és már másképpen beszél a megyei gazdasági vezető, akkor a párttitkár idegeskedhet, meg nem tudom, kinek van szüksége arra, hogy egészsége leromoljon stb. Azt kérném, teremtsünk ilyen vonatkozásban is rendet, a felső szervek útján, és a különböző vállalatok érdemben is segítsék a termelést is. Az is egy lehetetlen állapot, hogy a felvásárló szervek abban vannak érdekelve, hogy szerződjenek le. Ok ezért megkapják a fizetést is, a prémiumot is, de senki nem nézi azután meg, hogy megtermelődik-e ez a leszerződött mennyiség. Talán jobb lenne azt csinálni, a felvásárlót a szerződésileg felvásárolt mennyiség után premizáljuk, mert egyénileg, tekintve, hogy kommunisták vannak a legtöbb helyen, el tudom érni, pl. a paprikaipari vállalat igen helyesen a palántázásban, gépesítésben és egyébben segíti a tsz-eket. De nem mondhatjuk el ezt az összes termeltető és felvásárló szervekről. Ezen változtatni kell. Mert tényleg úgy van, ahogy Egri elvtárs kifejtette. Én is szóvá kívánom tenni, és kérdezem, hogyan erősítsük meg a tanácsokat? Mi szidjuk a tanácsokat, hogy nem megfelelő szintű a munkájuk. De miért? Nem értek egyet Lombos elvtárssal. Nálunk most divat, hogy csökkentsük az apparátusokat. Azt mondja, úgyis sok a 18 fő a járási tanácsnál. Nem sok, nem elégséges ahhoz, hogy megfelelő irányítást adjon a tanács részéről. Lehetetlen állapot, hogy nem a tanácsokon keresztül történik a szerződések megkötése, hanem a különböző vállalat készíti el. Világos az, hogy a tsz abban van érdekelve, minél több terményre szerződjön, mert ezek után kap előleget. És akkor ész nélkül leszerződik, és akkor mit csinál a járási tanács? Semmit. Tudomásul veszi azt a termelési szerződést, ami kialakul. Hol van itt a tudományos, szakszerű irányítás? Sehol. Az a véleményem, hogy meg kell erősíteni a járási tanácsokat, és nem úgy, ahogy a jelentés mondja, hogy az egyénileg kihelyezettek közül két személlyel, hanem nézzük meg ezeket a vállalatokat. És innen vigyük át. Keressük a megfelelő megoldásokat. El tudom képzelni, hogy a kirendeltséget erősítsük meg a járási tanácsnál. Nagyon fontosnak tartom, hogy a tervezés időszakában a tsz tudja, hogy tőle mit várunk, és ennek egyeztetése a tervezés időszakában történjék meg, mert különben itt tervszerű irányítás, eredményes gazdálkodás semmiképpen sem lesz. Helyesen felveti, különösen a második napirend, hogy itt lenne az ideje a specializációnak, a termelési fő irányok kialakításának. Spontán soha nem lesz ebből semmi. Mi jó van abból, hogy ha 27 növényféleséget termel egy szövetkezet? 200 négyszögölet ebből, 200 négyszögölet abból, öt holdat a másikból. Hát ez nagyüzem? Semmi esetre sem nagyüzem. Ezek, elvtársak, olyan szervezési dolgok, amelyhez nem beruházás kell, hanem ésszerű vezetés. Azt javasolnám, ezt egyébként megcsináljuk attól függetlenül, hogy lesz-e intézkedés, vagy sem, igenis rákényszerítsük a különböző felvásárló szerveket, hogy menjenek be a járási tanácsra, és a járási tanács koordinációján keresztül szerződjenek. Távlatokban meg kell oldani a járási tanács kiegészítését. Jelenleg mi a helyzet? A járási tanács rá van kényszerítve arra, hogy a termelési tervekről egy nap keretében mondjon véleményt. Hogy lehet egy szövetkezeti tervet egy nap alatt megvitatni? Semmiképpen. Különben csak szidni fogjuk vég nélkül a tanácsainkat, de nem adjuk meg nekik azt az érdemleges támogatást, amin keresztül javulhat, szakszerűbbé válhat munkájuk. A fejlesztéssel kapcsolatosan. Egyetértek Kádár elvtárs véleményével. Nekünk eléggé nagy gondot, okoz az átszervezés. Abból adódóan, hogy Bács megye nagy 795